Napi hYVószó

2023. október utólsó napja van és nyári szupercella vonult el felettünk, dörgött/villámlott és szakad az eső most is.  A játékfilmekben az egyik szimbolikus elem az, amikor el kezd esni az eső, vagy vihar dúl és veri az eső az ablakot. Ilyenkor következik be a váratlan fordulat és tisztázódnak a dolgok. Eljön tehát a megtisztulás ideje. Mindannyiunk „életfilmjében” az idei nyár és most már az ősz is ilyen szimbólumokkal tisztítja meg az látásunkat (az ablakok a szemek a testünk házában) s így a gondolatainkat is. Hermann Hesse: Az Üveggyöngyjáték című Nobel díjas alkotása olyan életrajzokból tevődik össze, melyekben Hesse tetszőlegesen választott korokba és terekbe helyezi a főszereplőt, Joseph Knechtet. A Knecht német név és így önmagában eléggé beszédes is, magyarul Szolgát jelent. Az egyik ilyen életrajz az Esőcsináló történetét mondja el, melyből egy szakdolgozat is összeállt bennem spirituális tanulmányaim során. Ma újra előszedtem és egy kicsit szemezgettem belőle. Felfedeztem, h

Flow - "Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember."  (Mark Twain:Tom Sawyer kalandjai) Flow -  Szórakozás és munka: az idő más-más érzékelése Korábban a még kamasz gyerekeimmel beszélgettünk arról, miért van az, hogy másként érzékeljük az időt, ha várunk valakire-valamire, vagy ha belefeledkezünk valamilyen érdekes tevékenységbe. Más az idő múlása, ha dolgozunk egy „nemszeretem” munkán, és más, ha játszunk, szórakozunk. A munka és a szórakozás tehát élesen különválik. Idecitálom az apukám és nagyobbik fiam legkedvesebb olvasmányának, Mark Twain Tom Sawyer kalandjainak egy rövid részletét, aminek a fenti idézet is a része: "Tom „tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit – akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó –, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. (…) Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal a

Az "Önemlékezés" lesz a fő hYVószó a következő időszakomban. A Mindenszentek és a Halottak napja is okot adhat erre az "eredet-felfedezésre", benne a felmenőik hosszú sorával. Hát veled, Nagymami! Van már negyven éve annak, hogy halottak napja tájékán egy kedves történetet hallottam a rádió vasárnap ebéd utáni jegyzetműsorában. A nagymama-korú hölgy elmesélte, hogy a kis unokájával a temetőbe mentek a nagypapa sírjához, s közben az óvodás kislány mindvégig csacsogott az úton. Mindent megkérdezett részletesen a temetőbe járási szokásokról, életről és halálról. A nagymama annak rendje és módja szerint mindenre megválaszolt. Majd elhelyezték a virágot a nagypapa sírjánál és indultak hazafelé, amikor is hosszú csend után megszólalt a kicsi lány: – Nagymama, milyen jó lenne, ha te is meghalnál! – A nagymama először megdöbbent, majd visszakérdezett, hogy miért is lenne az jó. – Hát tudod, akkor hozzád is kijönnénk így halottak napján, és virágot tennénk a sírodra. – Ér