Önemlékezés gyakorlataim 2.0 - Flow
Flow - "Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember." (Mark Twain:Tom Sawyer kalandjai)
Flow - Szórakozás és munka: az idő más-más érzékelése
Korábban a még kamasz gyerekeimmel beszélgettünk arról, miért van az, hogy másként érzékeljük az időt, ha várunk valakire-valamire, vagy ha belefeledkezünk valamilyen érdekes tevékenységbe. Más az idő múlása, ha dolgozunk egy „nemszeretem” munkán, és más, ha játszunk, szórakozunk. A munka és a szórakozás tehát élesen különválik.
Idecitálom az apukám és nagyobbik fiam legkedvesebb olvasmányának, Mark Twain Tom Sawyer kalandjainak egy rövid részletét, aminek a fenti idézet is a része:
"Tom „tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit – akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó –, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. (…) Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. (…) Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák.”
....
A Munka képéről egy újévi elmélkedésem szól 2020-ból.
A MUNKA szláv eredetű szó. Eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség. Milyen fotóval illusztráljam ezt a bejegyzést? – kérdeztem a férjemet. Ő először egy fotómontázst gondolt emberi aggyal és mindenféle munkafolyamatokkal. Aztán kikötött egy számítógép mellett ülő, munkájának örülő – és nem attól megőrülő – ember fotójánál.
Majd beírtam a keresőbe a MUNKA közgazdasági fogalmát, és illusztrációnak a fenti, Egy munkás a gőzszivattyúnál című (Lewis Hine: Power House Mechanic, 1920) képet hozta első eredménynek.
https://montazsmagazin.hu/a-munka-kepe-husz-huszban-egy-kis-ujevi-elmelkedes/
...A Flow - és a MeseMuzsika
Húsz éve már, hogy Kokas Klára, zenepedagógus és zenepszichológus egyik előadásán levetített egy filmet, mely két kisiskolás gyermek intuitív táncát mutatta be egy Mozart zeneműre. A két különböző nemzetiségű gyermek tánca, amit egymástól térben és időben teljesen függetlenül táncoltak ugyanarra a zenére, megszólalásig hasonlított egymásra.
Hasonló jelenségnek lehettünk tanúi úgy tíz éve a Weiner-Szász Kamaraszimfónikusok MeseMuzsika matinésorozatán. Fotósként dokumentálva az eseményeket négy interaktív előadáson is részt vettem, melynek végén a gyerekek a bemutatott hangszereket ki is próbálhatták. Az előadások fotóiból válogatva az tűnt fel, hogy amint a gyermek (de a felnőtt is) a kezébe vesz egy hangszert, az arckifejezése megváltozik, és egy egészen más tudatállapotba kerül. Olyan, mintha belekerülne abba a bizonyos Csíkszentmihályi Mihály által fémjelzett Flow-állapotba. A flow (áramlat) alapharmóniáját az A38 Hajó panorámaablakos kiállítóteréből nézve a velünk egy szinten hömpölygő Duna hullámai adták. A fényképek pedig tanúskodnak arról, hogy a zene hullámainak filharmonikusaival együtt a csupa nagybetűs TELJESSÉGET élhettük át nézőként, részvevőként és megfigyelőként ezeken a szombati matinékon.
„Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.” (Franz Schubert)
A teljes cikk és további fotók a Talita.hu-n. https://talita.hu/magazin/mesemuzsika-es-a-flow-elmelet/
....
Több mint húsz éve már, hogy Bátorfi Andrea a művészetek a flow-elmélet alapjain nyugvó lábnyomait követem. Honlapjának címében is benne:
https://www.artandflow.com/hu/art_flow-modszer
Egy vele készült ínterjúmban is megidéztem ezt az időszakot: Jelzőtűz vándoroknak – Interjú Bátorfi Andreával
Bátorfi Andreára a kétezers évek legelején egy kulturális programajánló televíziós műsorban találtam rá. A Műcsarnok egyik kreatív művészeti műhelyét vezette akkortájt, amelynek címe Indulj el egy úton! volt. A magam életközépi válságában őrlődve kerestem a helyem a világban, amikor megtalált ez az ajánló. Egy telefonhívással lehetett rá jelentkezni. A vonal túlsó végén Andrea maga invitált a műhelysorozat első alkalmára. Másfél-két évre hűséges résztvevőjévé váltam képmeditációs foglalkozásainak.
Andrea úgynevezett hívóképekkel dolgozott akkor, melyek képzőművészeti alkotások, leginkább festmények és művészfotók voltak. Meditációk, imaginácók részesei voltunk, s minden alkalommal alkottunk egy-egy képet, formát vagy szimbólumot az adott témakörben. A foglalkozások végén pedig gondolatainkat megosztottuk egymással.
Ez az időszak sorsfordító volt az életemben.
Majd kisfia születése után sokáig nem találkoztunk Andreával. Tudtam róla, hogy a fotóival rangos kiállításokon vett részt.
2016 óta pedig újra Bátorfi Andrea ART&FLOW elnevzésű szellemi útjain járok. Honlapját érdemes végignézni.
Az elmúlt időszakom ON-LINE ELMÉLKEDÉS -sei, a Mindig hazafelé... haikui és kalligráfiái - haiku-kalligráfiái és a NégYezer karakter írásai mind-mind az ART&FLOW szellemében készültek.
.......
Flow elmélete
A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:
Zenészek, sportolók tipikusan átélhetik a flow-t a munkájuk során, de szoftverfejlesztők és részvénytőzsdei kereskedők is számot adtak már a jelenségről. Emellett a több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is legalábbis roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak.
A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:
- az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
- a tudat erős fókuszáltsága
- az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
- az időérzékelés torzulása
- azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
- egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)
- a szituáció feletti kontroll érzése
- a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
- az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja
- A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.
Zenészek, sportolók tipikusan átélhetik a flow-t a munkájuk során, de szoftverfejlesztők és részvénytőzsdei kereskedők is számot adtak már a jelenségről. Emellett a több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is legalábbis roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak.
A flow lényege
Csíkszentmihályi 1975-ben írta le tudományos pontossággal az ún. „flow-élményt”. E tudományterület egyik legkiválóbb kutatójának számít azóta is, bár többen utaltak már arra, hogy nem ő az első, aki erről a jelenségről beszámol. Ebben az összefüggésben említésre méltó Kurt Hahn és Maria Montessori, aki hasonló értelmezésben beszélt az alkotói szenvedélyről.
Csíkszentmihályi Mihály szerint az, miképp alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s miképp használjuk ki őket. A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a sport, akár művészet vagy a tudomány, illetve bármi más. A lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.
Találjuk meg, mi is számunkra a boldogság, ezáltal jövünk rá, mi az élet értelme – vallja a tapasztalt professzor. A flow-elképzelés mögött pszichológiai kutatások állnak.
A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől. A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívás sem lehet túl magas, de túl alacsony se, mindig optimális szintre helyezzük. A megfelelő mérték révén lehet a legjobban teljesíteni, és ehhez viszonyíthatjuk a képességünket. Ez azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat, és boldogok vagyunk; ha pedig nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a kudarcsorozat pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése – melyről Csíkszentmihályi kísérleti alanyai is beszámolnak. Akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb.
Későbbi munkája során a tudós a flow fogalmát kiegészítette. Az evolúció kulcsa című könyvében arra ad választ, hogy a flow élménye miként kapcsolódik a kellemes érzéshez, és hogy miért következhet be más és más jellegű tevékenységeknél. Feltevése szerint egy cselekvésben való teljes feloldódás képessége a fejlődés következtében alakulhatott ki. Eleinte úgy vélte, hogy a flow és a boldogság közti összefüggés véletlen egybeesés volt, de rájött, hogy a flow túlélést biztosított azoknak, akik gyakran átélték. A tevékenységbe való bevonódás ekkora örömet okoz, ezért igyekszik mindenki újra és újra átélni. De nem mindig ugyanazon a szinten, hanem kissé magasabb fokú kihívásra volt szükség, különben unalmassá vált volna egy idő után a cselekvés. A tudós szerint még ma is továbbviheti a társadalmat a „flow-érzés”, ha az emberek megtanulják energiájukat értelmes cselekvésre áldozni.
...
Csíkszentmihályi 1975-ben írta le tudományos pontossággal az ún. „flow-élményt”. E tudományterület egyik legkiválóbb kutatójának számít azóta is, bár többen utaltak már arra, hogy nem ő az első, aki erről a jelenségről beszámol. Ebben az összefüggésben említésre méltó Kurt Hahn és Maria Montessori, aki hasonló értelmezésben beszélt az alkotói szenvedélyről.
Csíkszentmihályi Mihály szerint az, miképp alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s miképp használjuk ki őket. A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a sport, akár művészet vagy a tudomány, illetve bármi más. A lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.
Találjuk meg, mi is számunkra a boldogság, ezáltal jövünk rá, mi az élet értelme – vallja a tapasztalt professzor. A flow-elképzelés mögött pszichológiai kutatások állnak.
A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől. A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívás sem lehet túl magas, de túl alacsony se, mindig optimális szintre helyezzük. A megfelelő mérték révén lehet a legjobban teljesíteni, és ehhez viszonyíthatjuk a képességünket. Ez azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat, és boldogok vagyunk; ha pedig nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a kudarcsorozat pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése – melyről Csíkszentmihályi kísérleti alanyai is beszámolnak. Akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb.
Későbbi munkája során a tudós a flow fogalmát kiegészítette. Az evolúció kulcsa című könyvében arra ad választ, hogy a flow élménye miként kapcsolódik a kellemes érzéshez, és hogy miért következhet be más és más jellegű tevékenységeknél. Feltevése szerint egy cselekvésben való teljes feloldódás képessége a fejlődés következtében alakulhatott ki. Eleinte úgy vélte, hogy a flow és a boldogság közti összefüggés véletlen egybeesés volt, de rájött, hogy a flow túlélést biztosított azoknak, akik gyakran átélték. A tevékenységbe való bevonódás ekkora örömet okoz, ezért igyekszik mindenki újra és újra átélni. De nem mindig ugyanazon a szinten, hanem kissé magasabb fokú kihívásra volt szükség, különben unalmassá vált volna egy idő után a cselekvés. A tudós szerint még ma is továbbviheti a társadalmat a „flow-érzés”, ha az emberek megtanulják energiájukat értelmes cselekvésre áldozni.
...
Flow, avagy az öröm művészete
Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete című könyvéből idézek néhány számomra fontos gondolatot.
A főcímek:
- Hogyan telnek hétköznapjaink?
- Érzelmek, szándékok, gondolatok
- Milyen érzésekkel telnek a napjaink?
- A munka paradoxona
- A szabadidő kockázatai és lehetőségei
- A kapcsolatok és az életminőség
- Az életvitel átalakítása
- Az autotelikus személyiség
- A sors szeretete
Ha tényleg élni vágyunk, rögtön ki kell próbálnunk; Nem baj, ha nem, de akkor a halált várjuk. (W.H. Auden)
*
…az élet egyáltalán nem olyasmi, ami önmagától megtörténik. Mi több, minden ellene szól.
*
Milyen a jó élet? … Mit értek a jó életvezetésen?
*
… az „élet” mindazt jelenti, amit reggeltől estig, a hét minden napján átélünk, ha szerencsések vagyunk, nagyjából hetven éven át, de a még szerencsésebbek, annál is tovább.
*
Az ősi mítoszokban azoknak , akik boldogságra, szerelemre, örök életre törekedtek, sokszor előbb meg kellett járniuk az alvilágot.
*
Emmanuel le Roy Laduire történész írja a tizenharmadik századi – akkoriban a világ legfejlettebb települései közé tartozó – francia falvakról, az emberek legközönségesebb szórakozása az volt, hogy egymás hajából szedegették ki a tetveket. Most természetesen más a helyzet. Ma van már televíziónk.
*
Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének Benjamin Fanklinnek, a kedvenc mondása volt: „Az idő pénz”. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.
Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére, vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.
*
Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak, ….. felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.
*
Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.
Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.
Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze.
*
Arisztotelész óta tudjuk, hogy az ember társas lény… A legtöbb ember nagyjából egyenlő mértékben háromfajta társadalmi környezetben tölt az idejét.
- idegenekből, munkatársakból, diáktársakból áll
- család – gyerekeknek - szülők testvérek, felnőtteknek –társ, házastárs, gyereke
- a többiek hiánya – a magány.
....
.jpg)
ÉRZELMEK, SZÁNDÉKOK, GONDOLATOK
A legalapvetőbb pozitív érzelem a boldogság. Arisztotelész óta sokan gondolják úgy, hogy minden cselekvés végső célja a boldogság. Az ember valójában nem a gazdagságért, az egészségért vagy a hírnévért küzd. Mindezt csupán azért akarjuk, mert boldogságot remélünk tőlük. A boldogságra viszont önmagáért vágyunk, nem azért, mert valami mást nyújthat nekünk. Ha valóban a boldogság a legfontosabb az életben, akkor nézzük meg alaposabban, hogy mit is tudunk róla.
*
Hogyan lehet, ha a rövid és fájdalmas élet miatt kesergő gondolkodók ősidők óta azt sulykolják, hogy a világ siralomvölgy, az ember pedig boldogságra született? Az ellentmondás magyarázata talán az, hogy a próféták és filozófusok többnyire perfekcionisták, akiket zavar az élet tökéletlensége. Miközben az emberek többsége minden tökéletlenségével együtt örül az életnek. Létezik egy borúlátóbb magyarázat is, nevezetesen, hogy amikor az emberek elég boldognak vallják magukat, nem mondanak igazat.
*
A gondolkodást olyan folyamatnak is felfoghatjuk, amelynek során a lelki energia rendeződik.
*
Ok és okozat összekapcsolása, mint gondolati művelet.
*
Érzelmek, szándékok és gondolatok nem egymástól függetlenül léteznek a tudatunkban, állandó kapcsolatban állnak, és folyamatosan hatnak egymásra.
*
Az álmodozás, vagyis kellemes motívumok egyfajta mozgóképpé való összefűzése is koncentrációt igényel. Sok gyerek soha nem lesz képes az álmodozásra, mert nem tanulja meg irányítania figyelmét.
*
Az ember a koncentráció elsajátításával válik képessé lelki energiájának, a gondolkodás alapvető hajtóerejének irányítására.
*
A belefeledkezés élménye az intenzív élet élményét villantja fel a mindennapok szürke háttere előtt.
*
A flow-t követő boldogság a mi saját tevékenységünkből fakad, és hozzájárul a tudatunk fejlettségéhez, összetettségéhez.
*
A flow-élmény mágnesként vonzza magához a tanulást – vagyis a nehezebb feladatok és fejlettebb képességek iránti igényt.
*
Az embereket rendszerint túlzottan hatalmában tartja az unalom és egykedvűség, ahonnan nehéz eljutnia flow zónába. Inkább teletömik az agyukat előregyártott és csomagolt ingerekkel… Vagy túlterheltnek érzik magukat ahhoz, hogy egyáltalán képesek legyenek a szükséges képességeik kifejlesztésére, így inkább egykedvűségbe zuhannak valamilyen lazítószer hatására.
*
Elmerült ön valaha valamiben olyan mélyen, hogy semmi más nem érdekelte, és az időérzékelése is megszűnt?
MILYEN ÉRZÉSEKKEL TELNEK NAPJAINK
Az ember boldogságszintje napi menetének a grafikonja hasonlít a Golden Gate híd oldalnézetéhez.
*
Igazi lelki épüléshez olyanok kapcsolatára van szükségünk, akiknek adunk a véleményére, és akik ösztönzőleg hatnak ránk. Nehezebb hosszabb távon mégis hasznosabb, ha szert teszünk arra a képességre, hogy el tudjuk viselni, sőt élvezzük is a magányt.
*
Fizikusok Bohr, Heisenberg… életrajzát olvasva az embernek az a benyomása támad, hogy hegymászás és az éjszaki égbolt látványa nélkül a tudományuk nem jutott volna ilyen magaslatokra.
*
Úgy tűnik, hogy amikor lelki energiánkat nem köti le valamilyen feladat, könnyebben érzékeljük a testi bajainkat.
.jpg)
A MUNKA PARADOXONA
Életünk egyharmadát a munka teszi ki. Furcsamódon viszonyulunk hozzá: a legelmélyültebb és identitást kapunk tőle, mégis ez az, amit legtöbben igyekszünk elkerülni.
*
Vannak vélemények, mi szerint a a tömegkommunikáció ideológiai agymosása következtében nem szeretnek dolgozni az emberek, és azok, akik szeretnek, tartalmasabb életet élnek. De az ellenkezője is, hogy boldogabbak azok, akik kevésbé szeretik a munkát.
*
Arisztotelész szerint csak akkor lehet az ember boldog, ha nem kell dolgoznia.
*
A technikai áttörés azzal az eredménnyel járt, hogy a munka már nem elsősorban fizikai erőkifejtést jelentett, hanem egyre inkább szakképzett tevékenység, az emberi leleményesség és alkotókészség megnyilvánulása lett.
.jpg)
A SZABADIDŐ KOCKÁZATAI ÉS LEHETŐSÉGEI
Vasárnapi neurózis Ferencz Sándor pszichoanalitikus betegeinél figyelte meg: vasárnaponként sokkal inkább kapnak hisztériás rohamot, vagy esnek depresszióba, mint a hét többi napján.
Hétvégén, vagy szünidőben gyakoribbak az elmezavarok.
*
Az átlagember kevéssé van felkészülve a tétlenség kezelésére. Célok és emberi kapcsolatok híján a legtöbb ember fokozatosan elveszíti motivációt és koncentrációt. A gondolatok elkószálnak, többnyire a megoldatlan problémák felé, ami aztán szorongáshoz vezet.
E nemkívánatos állapot elkerülésére az ember olyan eszközökhöz folyamodik, amelyek kizárják a lelki entrópia növekedését. Anélkül, hogy feltétlenül tisztában lenne vele, olyan külső ingerhatásokat keres, amelyek távol tartják a tudatától a szorongás forrásait. (televízió, ponyvaregény, játékszenvedély, túlhajtott szexualitás, alkohol, kábítószer). E módszerekkel rövidtávon megszüntethető a tudatában kialakult káosz, utánuk azonban rendszerint csak fásultság és tehetetlenség marad.
*
A flow állapota, amikor teljesen belemerülünk egy feladatba, egy probléma megoldásba, valami új felfedezésébe. A flow-t előidéző tevékenységek többsége világos célokkal és szabályokkal és azonnali visszajelzéssel rendelkezik – külső követelményrendszerrel, amelyre figyelmünket összpontosítjuk, és amihez megvannak a képességeink is.
*
A görög Herodotosz, a nyugati világ első történetírója írja le, hogy mintegy három évezreddel ezelőtt a perzsa háborúkban a kisázsiai Lüdia királya, Atüsz labdajátékokat vezetett be az emberek figyelmének elterelésére, amikor a rossz termés nyugtalanságot okozott az éhező nép körében. Így ír erről: „Az éhinség elleni terv abban állt, hogy egyik nap teljesen kimerülnek a játékban, és nem érzik az étel utáni sóvárgást, másnap ehetnek, és tartózkodnak a játéktól.” 18 évet töltöttek el ily módon.
*
A „kenyeret és cirkuszt” utolsó megoldási kísérlet, amely csak ideig-óráig képes elhalasztani a társadalmi összeomlást.
*
Nehéz elképzelni, hogy milyen egyhangú lenne a világ, ha őseink a szabadidejüket egyszerűen csak passzív szórakozással töltik, nem pedig a szépség és tudás megnyilvánulási lehetőségeit látták volna benne.
*
Egy jó beszélgetés, kertészkedés, versolvasás nem túl sok külső energiát igényel, és legalább annyira élvezetes, mint azok a dolgok, amelyek tízszer annyi külső energiát igényelnek.
Vasárnapi neurózis Ferencz Sándor pszichoanalitikus betegeinél figyelte meg: vasárnaponként sokkal inkább kapnak hisztériás rohamot, vagy esnek depresszióba, mint a hét többi napján.
Hétvégén, vagy szünidőben gyakoribbak az elmezavarok.
*
Az átlagember kevéssé van felkészülve a tétlenség kezelésére. Célok és emberi kapcsolatok híján a legtöbb ember fokozatosan elveszíti motivációt és koncentrációt. A gondolatok elkószálnak, többnyire a megoldatlan problémák felé, ami aztán szorongáshoz vezet.
E nemkívánatos állapot elkerülésére az ember olyan eszközökhöz folyamodik, amelyek kizárják a lelki entrópia növekedését. Anélkül, hogy feltétlenül tisztában lenne vele, olyan külső ingerhatásokat keres, amelyek távol tartják a tudatától a szorongás forrásait. (televízió, ponyvaregény, játékszenvedély, túlhajtott szexualitás, alkohol, kábítószer). E módszerekkel rövidtávon megszüntethető a tudatában kialakult káosz, utánuk azonban rendszerint csak fásultság és tehetetlenség marad.
*
A flow állapota, amikor teljesen belemerülünk egy feladatba, egy probléma megoldásba, valami új felfedezésébe. A flow-t előidéző tevékenységek többsége világos célokkal és szabályokkal és azonnali visszajelzéssel rendelkezik – külső követelményrendszerrel, amelyre figyelmünket összpontosítjuk, és amihez megvannak a képességeink is.
*
A görög Herodotosz, a nyugati világ első történetírója írja le, hogy mintegy három évezreddel ezelőtt a perzsa háborúkban a kisázsiai Lüdia királya, Atüsz labdajátékokat vezetett be az emberek figyelmének elterelésére, amikor a rossz termés nyugtalanságot okozott az éhező nép körében. Így ír erről: „Az éhinség elleni terv abban állt, hogy egyik nap teljesen kimerülnek a játékban, és nem érzik az étel utáni sóvárgást, másnap ehetnek, és tartózkodnak a játéktól.” 18 évet töltöttek el ily módon.
*
A „kenyeret és cirkuszt” utolsó megoldási kísérlet, amely csak ideig-óráig képes elhalasztani a társadalmi összeomlást.
*
Nehéz elképzelni, hogy milyen egyhangú lenne a világ, ha őseink a szabadidejüket egyszerűen csak passzív szórakozással töltik, nem pedig a szépség és tudás megnyilvánulási lehetőségeit látták volna benne.
*
Egy jó beszélgetés, kertészkedés, versolvasás nem túl sok külső energiát igényel, és legalább annyira élvezetes, mint azok a dolgok, amelyek tízszer annyi külső energiát igényelnek.
A KAPCSOLATOK ÉS AZ ÉLETMINŐSÉG
Rousseau óta, nyugaton úgy gondoljuk, hogy a társadalom erős akadálya a személyes kiteljesedésnek.
Ezzel szemben a hagyományos, különösen az ázsiai szemlélet szerint az egyén mit sem ér, amíg a kapcsolatai át nem alakítják és meg nem nemesítik.
*
Az „idióta” görög eredetű szó, és eredetileg magányosan élő embert jelentett, feltételezték, hogy a közösségtől elhúzódó ember szellemileg nem teljes értékű.
*
A társas környezet többi fontosabb vonásához viszonyítva, a barátságok legfőbb jelentősége abban áll, hogy a közvetlen jelenben az érzelmileg leginkább támogató közeget alkotják, hosszú távon pedig a legtöbb lehetőséget nyújtják az egyén képességeinek a kibontakoztatására.
*
Az idősebb korban jelentkező érzelmi válságok idején az embereknek gyakran az a legfőbb bánata, hogy nincsenek igaz barátaik.
*
A házasság minden társadalomban komplex képződmény. A velejáró megegyezések, beleértve a hozományra és a mennyasszonypénzre vonatkozó anyagi megállapodások is azt célozzák, hogy a születendő gyerekeket ne a közösségnek keljen felnevelnie. A mennyasszony és vőlegény szülei és rokonai minden társadalomban felelősséget vállaltak az egybekeltek utódainak a támogatásáért és neveléséért az anyagi szükségletek és a közösség értékeinek, szabályainak elsajátítása terén is. Eddig egyetlen társadalom sem volt képes a házasságot valamilyen más társadalmi intézménnyel helyettesíteni – Szovjetunió, Izrael és a kommunista Kína sem. Korunk egyik nagy ellentmondása, hogy a liberális kapitalizmus az összes jó szándékával együtt minden eddiginél jobban meggyengítette a családokat – anélkül, ki tudna találni valamit helyette.
*
Az ember a családja körében nemigen szokott olyan feldobott lenni, mint a barátaival, de olyan lehangolt sem, mint a magányban.
*
Az igazán jó család összetett, amennyiben bátorítja a családtagok saját egyéni fejlődését, miközben érzelmi kötelékek hálójában egyesíti őket. Szabályokra és fegyelemre van szükség, hogy ne kelljen túlságosan sok energiát pazarolni olyan vitákra, hogy mit szabad, és mit nem…
Rousseau óta, nyugaton úgy gondoljuk, hogy a társadalom erős akadálya a személyes kiteljesedésnek.
Ezzel szemben a hagyományos, különösen az ázsiai szemlélet szerint az egyén mit sem ér, amíg a kapcsolatai át nem alakítják és meg nem nemesítik.
*
Az „idióta” görög eredetű szó, és eredetileg magányosan élő embert jelentett, feltételezték, hogy a közösségtől elhúzódó ember szellemileg nem teljes értékű.
*
A társas környezet többi fontosabb vonásához viszonyítva, a barátságok legfőbb jelentősége abban áll, hogy a közvetlen jelenben az érzelmileg leginkább támogató közeget alkotják, hosszú távon pedig a legtöbb lehetőséget nyújtják az egyén képességeinek a kibontakoztatására.
*
Az idősebb korban jelentkező érzelmi válságok idején az embereknek gyakran az a legfőbb bánata, hogy nincsenek igaz barátaik.
*
A házasság minden társadalomban komplex képződmény. A velejáró megegyezések, beleértve a hozományra és a mennyasszonypénzre vonatkozó anyagi megállapodások is azt célozzák, hogy a születendő gyerekeket ne a közösségnek keljen felnevelnie. A mennyasszony és vőlegény szülei és rokonai minden társadalomban felelősséget vállaltak az egybekeltek utódainak a támogatásáért és neveléséért az anyagi szükségletek és a közösség értékeinek, szabályainak elsajátítása terén is. Eddig egyetlen társadalom sem volt képes a házasságot valamilyen más társadalmi intézménnyel helyettesíteni – Szovjetunió, Izrael és a kommunista Kína sem. Korunk egyik nagy ellentmondása, hogy a liberális kapitalizmus az összes jó szándékával együtt minden eddiginél jobban meggyengítette a családokat – anélkül, ki tudna találni valamit helyette.
*
Az ember a családja körében nemigen szokott olyan feldobott lenni, mint a barátaival, de olyan lehangolt sem, mint a magányban.
*
Az igazán jó család összetett, amennyiben bátorítja a családtagok saját egyéni fejlődését, miközben érzelmi kötelékek hálójában egyesíti őket. Szabályokra és fegyelemre van szükség, hogy ne kelljen túlságosan sok energiát pazarolni olyan vitákra, hogy mit szabad, és mit nem…
*
Ugyanakkor a családban mindenki tudja, hogy ha szükséges, számíthat a család közös lelki energiájára. Aki ilyen családban nő fel, jobb eséllyel tudja kifejleszteni képességeit és rátalálni a feladataira, tehát egész életét flow-ként átélni.
*
Ugyanakkor a családban mindenki tudja, hogy ha szükséges, számíthat a család közös lelki energiájára. Aki ilyen családban nő fel, jobb eséllyel tudja kifejleszteni képességeit és rátalálni a feladataira, tehát egész életét flow-ként átélni.
*
Az állandóan haverjaival lógó tinédzsereknek bajai vannak az iskolában, és nem valószínű, hogy megtanulnak önállóan gondolkodni, akik viszont túl sokat vannak egyedül, könnyen esnek áldozatául a depressziónak és az elidegenedettség érzésének. Az öngyilkosság gyakoribb az olyan emberek körében, akik ha munkájuk miatt fizikailag, mint északi favágók, vagy érzelmileg, mint az elmeorvosok, elszigetelődnek. Kivéve, ha olyan szigorúan be van táblázva a napjuk, hogy a lelki entrópia nem képes elhatalmasodni a tudatukon.
*
Az olyan kamaszok, akik úgy érzik, mindig a barátaikkal kell lenniük – rendszerint a családból kevés érzelmi támogatást kapó fiatalok -, általában nem rendelkeznek elég lelki energiával az igényesebb tanuláshoz. Még ha kimagasló adottságokkal rendelkeznek is, a magánytól való rettegés akadályozza őket a tehetségük kibontakozásában.
*
A vita activa (a cselekvő élet), amikor az ember önmagát a közösségi cselekvésbe fejezi kis – figyelemmel követi társadalmi környezetének eseményeit, döntéseket hoz, belefolyik a közéletbe, érvel a meggyőződése mellett, hangoztatja a meggyőződést, még ha ez kényelme és jó híre rovására megy is. A legbefolyásosabb görög filozófusok közül néhányan ezt tekintették az emberi lényeg legvégső kiteljesedésének.
A keresztény filozófia hatására a vita contemplativa (szemlélődő élet) lett, a legelfogadottabb életstratégia. Eszerint a magányos elmélkedés, az imádkozás, az istennel való bensőséges kapcsolat vezethet el a legtökéletesebb kiteljesedésig.
Ezt a két irányvonalat általában egymást kizárónak tartották –az ember nem lehet egyszerre cselekvő és szemlélődő.
Jung exroveltált-introveltált fogalmai, minta lélek két alapvető, ellentétes fogalmát fedik le.
A mai kutatások határozottan azt mutatják, hogy az extroveletált emberek boldogabbak, vidámabbak, kevésbé feszültek, nyugodtabbak, és inkább békében vannak magukkal, mint az introveltáltak.
*
John Arcibald Wheeler fizikus nagyon tisztán fogalmazta meg: „Ha az ember nem tudja megbeszélni a dolgokat másokkal, akkor a pálya szélére szorul. Senki nem lehet valaki, ha nincs vele senki.”
*
Egy másik kiváló tudós Freeman Dyson, finom megkülönböztetést tesz munkájában e kettősség ellentétes fázisai között.
*
Az olyan kamaszok, akik úgy érzik, mindig a barátaikkal kell lenniük – rendszerint a családból kevés érzelmi támogatást kapó fiatalok -, általában nem rendelkeznek elég lelki energiával az igényesebb tanuláshoz. Még ha kimagasló adottságokkal rendelkeznek is, a magánytól való rettegés akadályozza őket a tehetségük kibontakozásában.
*
A vita activa (a cselekvő élet), amikor az ember önmagát a közösségi cselekvésbe fejezi kis – figyelemmel követi társadalmi környezetének eseményeit, döntéseket hoz, belefolyik a közéletbe, érvel a meggyőződése mellett, hangoztatja a meggyőződést, még ha ez kényelme és jó híre rovására megy is. A legbefolyásosabb görög filozófusok közül néhányan ezt tekintették az emberi lényeg legvégső kiteljesedésének.
A keresztény filozófia hatására a vita contemplativa (szemlélődő élet) lett, a legelfogadottabb életstratégia. Eszerint a magányos elmélkedés, az imádkozás, az istennel való bensőséges kapcsolat vezethet el a legtökéletesebb kiteljesedésig.
Ezt a két irányvonalat általában egymást kizárónak tartották –az ember nem lehet egyszerre cselekvő és szemlélődő.
Jung exroveltált-introveltált fogalmai, minta lélek két alapvető, ellentétes fogalmát fedik le.
A mai kutatások határozottan azt mutatják, hogy az extroveletált emberek boldogabbak, vidámabbak, kevésbé feszültek, nyugodtabbak, és inkább békében vannak magukkal, mint az introveltáltak.
*
John Arcibald Wheeler fizikus nagyon tisztán fogalmazta meg: „Ha az ember nem tudja megbeszélni a dolgokat másokkal, akkor a pálya szélére szorul. Senki nem lehet valaki, ha nincs vele senki.”
*
Egy másik kiváló tudós Freeman Dyson, finom megkülönböztetést tesz munkájában e kettősség ellentétes fázisai között.
Az irodája ajtajára mutatva ezt mondja:
A tudomány igazi társas munka. Lényegében ugyanaz a helyzet, mintha ezt az ajtót kinyitom vagy becsukom. Amikor a tudományt művelem, nyitva tartom az ajtót… ilyenkor állandóan beszélgetni akarok emberekkel… mert csak másokkal együttműködve vihetek véghez valami érdekeset. Közösségi tevékenységről van szó. Állandóan új dolgok történnek, és az emberek lépést kell tartania a többiekkel, és tudnia kell, mi történik. Állandóan beszélgetni kell. Az írás azonban természetesen egészen más. Amikor írok, becsukom az ajtót, de sokszor még így is túl sok hang hallatszik be, így aztán az írás idejére nagyon gyakran bemenekülök a könyvtárszobába. Ez egyszemélyes játék.
A tudomány igazi társas munka. Lényegében ugyanaz a helyzet, mintha ezt az ajtót kinyitom vagy becsukom. Amikor a tudományt művelem, nyitva tartom az ajtót… ilyenkor állandóan beszélgetni akarok emberekkel… mert csak másokkal együttműködve vihetek véghez valami érdekeset. Közösségi tevékenységről van szó. Állandóan új dolgok történnek, és az emberek lépést kell tartania a többiekkel, és tudnia kell, mi történik. Állandóan beszélgetni kell. Az írás azonban természetesen egészen más. Amikor írok, becsukom az ajtót, de sokszor még így is túl sok hang hallatszik be, így aztán az írás idejére nagyon gyakran bemenekülök a könyvtárszobába. Ez egyszemélyes játék.
AZ ÉLETVITEL KIALAKÍTÁSA
Miután a munka az ember életének központi részét alkotja, feltétlenül élvezetes és kielégítő tevékenységnek kell lennie.
Mégis sok ember úgy érzi, hogy amennyiben tisztességesen megfizetik, és állása biztonságot jelent számára, nem kell törődnie azzal, hogy munkája mennyire unalmas vagy elidegenítő. Ez a hozzáállás azonban azt eredményezi, hogy az illető eltékozolja az életéből az ébren töltött idejének majdnem a 40 százalékát.
*
Nincs túl sok választásunk, ha rájövünk, hogy munkánk nem hasznos vagy kifejezetten káros.
Talán egyetlen lehetőség az, hogy amilyen gyorsan csak lehet, munkahelyet változtassunk, még ha komoly anyagi hátránnyal jár is. Az élet lényegét tekintve mindig jobb olyat választani, amit jónak érez az ember, mint ami anyagilag kényelmesebb, de érzelmileg szörnyű. Az ilyen döntések közismerten nehezek, és önmagunk iránt feltétlen őszinteséget kívánnak. Hannah Arenndt mutatott rá Adolf Eichman-nal, és a náci megsemmisítő táborok többi kiszolgálójával kapcsolatban, hogy milyen könnyen elhárítja magától a felelősséget még az is, aki ezreket küldött a halálba hidegvérrel, mondván: „Csak a dolgomat tettem”
*
… személyesen találkoztam olyan emberekkel, akik mindennapi munkájukon túl környezetük entrópiájának a csökkentéséért is tettek valamit. Egy benzinkutas, aki megjavította az ablaktörlőt, egy utaskísérőt, aki a segítet keresni az elveszett tárcát a repülőtéren…
*
A legfontosabb felfedezések olyankor történnek, amikor a tudós egy szokványos folyamat megfigyelése közben valamilyen magyarázatra szoruló új és szokatlan jelenséget vesz észre. (Röntgen, Fleming, Arcimedesz, B. Fanklin)
*
Yalow így írja: „Valami felbukkan, és az ember észreveszi, hogy megtörtént.”
Nincs túl sok választásunk, ha rájövünk, hogy munkánk nem hasznos vagy kifejezetten káros.
Talán egyetlen lehetőség az, hogy amilyen gyorsan csak lehet, munkahelyet változtassunk, még ha komoly anyagi hátránnyal jár is. Az élet lényegét tekintve mindig jobb olyat választani, amit jónak érez az ember, mint ami anyagilag kényelmesebb, de érzelmileg szörnyű. Az ilyen döntések közismerten nehezek, és önmagunk iránt feltétlen őszinteséget kívánnak. Hannah Arenndt mutatott rá Adolf Eichman-nal, és a náci megsemmisítő táborok többi kiszolgálójával kapcsolatban, hogy milyen könnyen elhárítja magától a felelősséget még az is, aki ezreket küldött a halálba hidegvérrel, mondván: „Csak a dolgomat tettem”
*
… személyesen találkoztam olyan emberekkel, akik mindennapi munkájukon túl környezetük entrópiájának a csökkentéséért is tettek valamit. Egy benzinkutas, aki megjavította az ablaktörlőt, egy utaskísérőt, aki a segítet keresni az elveszett tárcát a repülőtéren…
*
A legfontosabb felfedezések olyankor történnek, amikor a tudós egy szokványos folyamat megfigyelése közben valamilyen magyarázatra szoruló új és szokatlan jelenséget vesz észre. (Röntgen, Fleming, Arcimedesz, B. Fanklin)
*
Yalow így írja: „Valami felbukkan, és az ember észreveszi, hogy megtörtént.”
AZ AUTOTELIKUS SZEMÉLYISÉG
Olyan képességei vannak, amelyek segítik az áramlatba kerülést ill. az áramlat fenntartását (általános kíváncsiság, állhatatosság, nem énorientált alapállás)
*
Ha a fiatalok túl hamar magukra maradnak, nekik kell megvédeniük magukat, könnyen bizonytalanná, védekezővé válhatnak. Voltaképpen azt mondhatnánk, minél bonyolultabb a felnőtt világ, amelyben a serdülőnek meg kell találnia helyét, annál hosszabb gondoskodás alatt tud felkészülni rá. Persze ez a fajta „ megrekedt szocializáció” csak akkor előnyös, ha a család viszonylag összetett egység, amely ingereket és támogatást nyújt. Rosszul működő család nem segíti a gondoskodásban megrekedt gyereket.
*
A kreatív emberek rendszerint autotelikusak, és sokszor azzal érik el eredményeket, hogy több energiát tudnak fektetni látszólag érdektelen dolgokba.
*
Brenda Milner: Azt mondanám, nem izgat, hogy mi a fontos, minek van jelentősége, mert a felfedezés pillanatában a legapróbb felismerés is izgalmas.
*
Natalie Davis: Nos, egyszer csak módfelett izgatni kezd valamilyen probléma. Egészen magával ragad… Azt sem tudom, hogy a kíváncsiságomon és az élvezetemen kívül személyesen mivel járulok hozzá.
*
Napjainkban módfelett divatos dolog az időhiányra panaszkodni. Többnyire ez csak kifogás, nehogy saját kezünkbe kelljen venni az életünket. Hány kötelességünket tehetnénk kevésbé megterhelővé, ha valamennyi energiát arra fordítanánk, hogy fontossági sorrendbe állítsuk, megszervezzük és ésszerűsítsük a figyelmünket szétforgácsoló rutintevékenységünket?
*
A figyelem kézben tartása annyit jelent, hogy az átélést, tehát a minőségi életet tartjuk a kezünkben.
Csakis az az információ jut el a tudatunka, amelyre odafigyelünk. A figyelem szűrőként működik a külső események és belső megélésük között. Az átélt stressz mennyisége is inkább a figyelem kezelésétől függ, mint a tényleges eseményektől. A fizikai fájdalom, a pillanatnyi veszteség, egy sérelem hatása attól függ, mennyi figyelmet szentelünk rá, tudatunkban mekkora teret szánunk neki. Minél több lelki energiát fektetünk egy fájdalmas eseménybe, annál valóságosabb lesz, még annál inkább fokozza az entrópiát. Bár az sem jó megoldás, ha az ilyen eseményt letagadjuk, elfojtjuk, félreinterpretáljuk, mert az információ agyunk hátsó rekeszeiben továbbgomolyog, és lelki energiáinkat leköti, hogy terjedését megakadályozzuk.
*
Jobb ha farkasszemet nézünk a szenvedéssel, elismerjük és tiszteletben tartjuk, hogy utána a lehető leggyorsabban azzal foglakozhassunk, amivel mi szeretnénk.
*
Az a fontos, hogy önmagáért élvezze a cselekvést, és tudja, hogy nem az eredmény a fontos, hanem hogy úrrá tud leni a figyelmén.
.jpg)
A SORS SZERETETE
Akár tetszik, akár nem, nyomot hagyunk a világon. Minden embere születése hullámokat kelt, amelyek végigfutnak a társas környezetén, szülők, testvérek, rokonok és barátok közt, mikor pedig felnőtt, cselekedetei millió szándékos szándéktalan következménnyel járnak.
*
Azok az emberek, akik autotelikus életet élnek, hozzájárulnak, hogy a velük kapcsolatban állók tudatában csökkenjen az entrópia, akik pedig minden lelki energiájukat az erőforrásokért folytatott küzdelemre és önmaguk jelentőségének fokozására fordítják, valamennyit hozzátesznek a teljes entrópia növekedéséhez.
*
Igen lényeges, hogy Benjamin Spock doktor, akinek gyermeknevelési tanácsai olyan nagy hatást tettek legalább két szülőgenerációra, élete alkonyán kétségbe vonja, hogy valóban jó ötlet volt gátlástalan individualistákat nevelni a gyerekekből. Most úgy érzi, ugyanilyen fontos, hogy megtanulják: a közjó, a vallás, a művészet és az élet számos egyéb kimondhatatlan értéke miatt is érdemes dolgozni.
*
Tényleg millió figyelmeztető jel mutat arra, hogy túlságosan beleszerelmesedtünk önmagunkba. Az egyik példa, hogy az emberek képtelenek elköteleződni, és ennek köszönhetően a fejlett országok városi lakosságának legalább fele magányosan éli le az életét, házasságok jelentős része pedig felbomlik. A másik, hogy az emberek a felmérésben egyre növekvő csalódottságukról számolnak be a korábban bizalommal fogadott intézmények és vezetőik iránt.
*
A buddhisták jótanácsa: Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függene, de kacagd ki magad, amikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számit, amit teszel.
*
Ez a fajta komoly játékosság, a törődés és az alázat keveréke teszi lehetővé, hogy elkötelezettek és ugyanakkor gondtalanak is legyünk. Ezzel a hozzáállással az embernek nem kell győzni ahhoz, hogy boldog legyen, hozzájárulása a világ rendjének fenntartásához következményektől függetlenül önmaga jutalmává válik. Így még akkor is örömét lelheti az ember, ha jó ügyért vívott csatában alul marad.
*
Az énképpel nem rendelkező állat csak addig hajszolja magát, amíg biológiai szükségleteit kielégülnek, nem lép messze túl azon. Lecsap áldozatára, megvédi territóriumát, megküzd a párjáért, de amint ezek a szükségletei kielégültek megpihen. Azonban, ha egy ember énképe a hatalomra, vagyonra épül, minden határon túlmegy, hogy megszerezze. Lankadatlanul törekszik a cél felé, még ha közben az egészsége is rámegy, s mindenkit tönkre tesz maga körül.
*
Nem kell írónak lennünk ahhoz, hogy az én „hulladékrészből” eljuthassunk az emberi élet mélyebb megértéséhez. Mindenkiben megvan a lehetőség, hogy konstruktív módon felhasználja a benne levő ambíciót, szeretetigényt – akár agressziót is – anélkül, hogy rabjává válna. Ha felismertük démonainkat, nem kell többé tartanunk tőlük. Ahelyett, hogy komolyan vennénk őket, megértéssel, mosolyogva gondolhatunk a képzelet gyümölcseinek pimaszságaira. Nem kell kielégítenünk mohó éhségüket, csak ha jónak látjuk, ha értékes célok elérésében segít.
*
Mind jobban és jobban meg akarom tanulni, hogy szépnek lássam a dolgokban azt, ami szükségszerű. Akkor én is azok közé tartozom majd, akik széppé teszik a dolgokat.
*
Maslow: Ha megvalósult az én és a környezet összhangja, amit ő a „belső szükségesség” és a „külső szükségesség” vagy az „akarom” ás a „kell” harmóniájának nevezett. Olyankor, amikor ez bekövetkezik, „az ember szabadon, boldogan, teljes szívéből elfogadja az őt determináló tényezőket. Választja és akarja saját sorsát”
*
Nem kel eretnekségnek megbélyegezni a gyerekkorunkban elsajátított hiedelmeinktől eltérő elképzeléseket és felismeréseket, miközben tudjuk, hogy ezek is csak ugyanannak a hihetetlenül összetett folyamatnak a lokális érvényességű, időleges megnyilvánulásai.
*
Henderson közgazdász:
Valamilyen szinten úgy érzem magam, mint egy földön kívüli lény. Csak látogatóban járok itt. De emberi formát öltöttem. Érzelmileg nagyon is kötődöm ehhez a fajhoz. Úgyhogy éppen ezért most öltöttem testet. De van önmagamnak egy végtelen oldalai is. És számomra mindez egészen magától értetődően kapcsolódik össze. Ha vakmerően hangzik is, az a helyzet, hogy ez egyfajta spirituális gyakorlat számomra.
*
Mindenki felelős azért a különleges egyedüli téridő pillanatért, amelyet a testünk és értelmünk kapcsol össze a lét egész hálózatával. Mert miközben egyfelől a genetikai utasítások és társas kapcsolatok határozzák meg, kivé válunk, az is igaz, hogy a szabadság fogalmának birtokában döntéseinkkel képesek vagyunk alakítani az egész hálózatot, amelynek részesei vagyunk. Az általunk használt kozmetikumok hatással vannak arra, hogy marad-e lélegzésre alkalmas levegő, a tanárokkal való beszélgetésre fordított idő befolyásolja, mit tanulnak gyerekeink, az általunk végignézett műsorok befolyásolják a szórakoztatóipar alakulását.
*
Minél több lelki energiát fektetünk az élet jövőjébe, annál inkább részeseivé válunk. Aki azonosul az evolúcióval, tudatában összeolvad vele, ahogy a keskeny patak beleömlik a bővizű folyamba, amelyben egybeolvadnak az áramlatok.
*
Ebben az összefüggésben a pokol egyszerűen annyit jelent, hogy az egyén elszakad az élet áramától. A múltba, az énbe, a tehetetlenség biztonságába kapaszkodik. Ez az értelmezés fedezhető fel a „diabolikus” (ördögi) szó latin tövében is, amely a görög dia bollein, elkülönülés, szétforgácsolódás kifejezésből ered. Ördögi dolog, ha az ember azáltal gyengíti az összetettség kifejeződését, hogy saját lelki energiáit kivonja belőle.
*
Az evolúció fogalmi keretei között a mindennapi élet feladatira összpontosítunk abban a tudatban, hogy miközben a megélt flow teljessége szerint cselekszünk, hidat építünk világunk jövője felé is.
A kreatív emberek rendszerint autotelikusak, és sokszor azzal érik el eredményeket, hogy több energiát tudnak fektetni látszólag érdektelen dolgokba.
*
Brenda Milner: Azt mondanám, nem izgat, hogy mi a fontos, minek van jelentősége, mert a felfedezés pillanatában a legapróbb felismerés is izgalmas.
*
Natalie Davis: Nos, egyszer csak módfelett izgatni kezd valamilyen probléma. Egészen magával ragad… Azt sem tudom, hogy a kíváncsiságomon és az élvezetemen kívül személyesen mivel járulok hozzá.
*
Napjainkban módfelett divatos dolog az időhiányra panaszkodni. Többnyire ez csak kifogás, nehogy saját kezünkbe kelljen venni az életünket. Hány kötelességünket tehetnénk kevésbé megterhelővé, ha valamennyi energiát arra fordítanánk, hogy fontossági sorrendbe állítsuk, megszervezzük és ésszerűsítsük a figyelmünket szétforgácsoló rutintevékenységünket?
*
A figyelem kézben tartása annyit jelent, hogy az átélést, tehát a minőségi életet tartjuk a kezünkben.
Csakis az az információ jut el a tudatunka, amelyre odafigyelünk. A figyelem szűrőként működik a külső események és belső megélésük között. Az átélt stressz mennyisége is inkább a figyelem kezelésétől függ, mint a tényleges eseményektől. A fizikai fájdalom, a pillanatnyi veszteség, egy sérelem hatása attól függ, mennyi figyelmet szentelünk rá, tudatunkban mekkora teret szánunk neki. Minél több lelki energiát fektetünk egy fájdalmas eseménybe, annál valóságosabb lesz, még annál inkább fokozza az entrópiát. Bár az sem jó megoldás, ha az ilyen eseményt letagadjuk, elfojtjuk, félreinterpretáljuk, mert az információ agyunk hátsó rekeszeiben továbbgomolyog, és lelki energiáinkat leköti, hogy terjedését megakadályozzuk.
*
Jobb ha farkasszemet nézünk a szenvedéssel, elismerjük és tiszteletben tartjuk, hogy utána a lehető leggyorsabban azzal foglakozhassunk, amivel mi szeretnénk.
*
Az a fontos, hogy önmagáért élvezze a cselekvést, és tudja, hogy nem az eredmény a fontos, hanem hogy úrrá tud leni a figyelmén.
.jpg)
A SORS SZERETETE
Akár tetszik, akár nem, nyomot hagyunk a világon. Minden embere születése hullámokat kelt, amelyek végigfutnak a társas környezetén, szülők, testvérek, rokonok és barátok közt, mikor pedig felnőtt, cselekedetei millió szándékos szándéktalan következménnyel járnak.
*
Azok az emberek, akik autotelikus életet élnek, hozzájárulnak, hogy a velük kapcsolatban állók tudatában csökkenjen az entrópia, akik pedig minden lelki energiájukat az erőforrásokért folytatott küzdelemre és önmaguk jelentőségének fokozására fordítják, valamennyit hozzátesznek a teljes entrópia növekedéséhez.
*
Igen lényeges, hogy Benjamin Spock doktor, akinek gyermeknevelési tanácsai olyan nagy hatást tettek legalább két szülőgenerációra, élete alkonyán kétségbe vonja, hogy valóban jó ötlet volt gátlástalan individualistákat nevelni a gyerekekből. Most úgy érzi, ugyanilyen fontos, hogy megtanulják: a közjó, a vallás, a művészet és az élet számos egyéb kimondhatatlan értéke miatt is érdemes dolgozni.
*
Tényleg millió figyelmeztető jel mutat arra, hogy túlságosan beleszerelmesedtünk önmagunkba. Az egyik példa, hogy az emberek képtelenek elköteleződni, és ennek köszönhetően a fejlett országok városi lakosságának legalább fele magányosan éli le az életét, házasságok jelentős része pedig felbomlik. A másik, hogy az emberek a felmérésben egyre növekvő csalódottságukról számolnak be a korábban bizalommal fogadott intézmények és vezetőik iránt.
*
A buddhisták jótanácsa: Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függene, de kacagd ki magad, amikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számit, amit teszel.
*
Ez a fajta komoly játékosság, a törődés és az alázat keveréke teszi lehetővé, hogy elkötelezettek és ugyanakkor gondtalanak is legyünk. Ezzel a hozzáállással az embernek nem kell győzni ahhoz, hogy boldog legyen, hozzájárulása a világ rendjének fenntartásához következményektől függetlenül önmaga jutalmává válik. Így még akkor is örömét lelheti az ember, ha jó ügyért vívott csatában alul marad.
*
Az énképpel nem rendelkező állat csak addig hajszolja magát, amíg biológiai szükségleteit kielégülnek, nem lép messze túl azon. Lecsap áldozatára, megvédi territóriumát, megküzd a párjáért, de amint ezek a szükségletei kielégültek megpihen. Azonban, ha egy ember énképe a hatalomra, vagyonra épül, minden határon túlmegy, hogy megszerezze. Lankadatlanul törekszik a cél felé, még ha közben az egészsége is rámegy, s mindenkit tönkre tesz maga körül.
*
Nem kell írónak lennünk ahhoz, hogy az én „hulladékrészből” eljuthassunk az emberi élet mélyebb megértéséhez. Mindenkiben megvan a lehetőség, hogy konstruktív módon felhasználja a benne levő ambíciót, szeretetigényt – akár agressziót is – anélkül, hogy rabjává válna. Ha felismertük démonainkat, nem kell többé tartanunk tőlük. Ahelyett, hogy komolyan vennénk őket, megértéssel, mosolyogva gondolhatunk a képzelet gyümölcseinek pimaszságaira. Nem kell kielégítenünk mohó éhségüket, csak ha jónak látjuk, ha értékes célok elérésében segít.
*
Mind jobban és jobban meg akarom tanulni, hogy szépnek lássam a dolgokban azt, ami szükségszerű. Akkor én is azok közé tartozom majd, akik széppé teszik a dolgokat.
*
Maslow: Ha megvalósult az én és a környezet összhangja, amit ő a „belső szükségesség” és a „külső szükségesség” vagy az „akarom” ás a „kell” harmóniájának nevezett. Olyankor, amikor ez bekövetkezik, „az ember szabadon, boldogan, teljes szívéből elfogadja az őt determináló tényezőket. Választja és akarja saját sorsát”
*
Nem kel eretnekségnek megbélyegezni a gyerekkorunkban elsajátított hiedelmeinktől eltérő elképzeléseket és felismeréseket, miközben tudjuk, hogy ezek is csak ugyanannak a hihetetlenül összetett folyamatnak a lokális érvényességű, időleges megnyilvánulásai.
*
Henderson közgazdász:
Valamilyen szinten úgy érzem magam, mint egy földön kívüli lény. Csak látogatóban járok itt. De emberi formát öltöttem. Érzelmileg nagyon is kötődöm ehhez a fajhoz. Úgyhogy éppen ezért most öltöttem testet. De van önmagamnak egy végtelen oldalai is. És számomra mindez egészen magától értetődően kapcsolódik össze. Ha vakmerően hangzik is, az a helyzet, hogy ez egyfajta spirituális gyakorlat számomra.
*
Mindenki felelős azért a különleges egyedüli téridő pillanatért, amelyet a testünk és értelmünk kapcsol össze a lét egész hálózatával. Mert miközben egyfelől a genetikai utasítások és társas kapcsolatok határozzák meg, kivé válunk, az is igaz, hogy a szabadság fogalmának birtokában döntéseinkkel képesek vagyunk alakítani az egész hálózatot, amelynek részesei vagyunk. Az általunk használt kozmetikumok hatással vannak arra, hogy marad-e lélegzésre alkalmas levegő, a tanárokkal való beszélgetésre fordított idő befolyásolja, mit tanulnak gyerekeink, az általunk végignézett műsorok befolyásolják a szórakoztatóipar alakulását.
*
Minél több lelki energiát fektetünk az élet jövőjébe, annál inkább részeseivé válunk. Aki azonosul az evolúcióval, tudatában összeolvad vele, ahogy a keskeny patak beleömlik a bővizű folyamba, amelyben egybeolvadnak az áramlatok.
*
Ebben az összefüggésben a pokol egyszerűen annyit jelent, hogy az egyén elszakad az élet áramától. A múltba, az énbe, a tehetetlenség biztonságába kapaszkodik. Ez az értelmezés fedezhető fel a „diabolikus” (ördögi) szó latin tövében is, amely a görög dia bollein, elkülönülés, szétforgácsolódás kifejezésből ered. Ördögi dolog, ha az ember azáltal gyengíti az összetettség kifejeződését, hogy saját lelki energiáit kivonja belőle.
*
Az evolúció fogalmi keretei között a mindennapi élet feladatira összpontosítunk abban a tudatban, hogy miközben a megélt flow teljessége szerint cselekszünk, hidat építünk világunk jövője felé is.
.jpg)
....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése