Napi hYVószó

Teremtés-folyamat kettőshélix spiráljának az egyik - még az ember feletti - kanyarulatában ott a cselevések és döntések szférája, amit a testetöltés után is használ az ember. Ki öntudatlanul, ki pedig tudatosan. Kezdődik a testetöltésre való késztetés döntésével. A "Lenni vagy nem lenni?!" kérdésre való válaszként a döntő lépéssel. ... Lenni! Majd jön az öntudatlan állapot időszaka, amikor helyettünk döntenek... Van, akinél ez tovább tart, mint kellene...  Az öntudatra ébredés után pedig már bátran használhatnánk... Amikor alszunk egyet rá, és megálmodjuk vagy, ha zsigerből döntünk, abból a bizonyos cselekvések és döntések szférából merítünk...  Egy "tisztánlátó" azonnal meg láthatja, hogy egy döntéshelyzetben, már ott van a megfelelő cselekvés ideája a levegőben... Hat éves korig a gyerekek is tudják/látják, aztán az iskola "jól megtanítja", hogyan függjön valami/valaki mástól a döntés és cselekvésképessége. Ha naponta egy kis meditációval, szemlélődéssel

2022 Szenteste. Az én választásomra újra megnéztük Giuseppe Tornatore 1998-as filmjét, Az óceánjáró zongorista legendáját, melynek operatőre Koltai Lajos volt, zenéjét pedig Ennio Morricone szerezte.   Korábban is ajánlottam már karácsonyi filmnek, Egy jó történet többet ér egy trombitánál címmel. “Egyik nap a Déli pályaudvari, majd másnap a Széll Kálmán téri villamosmegállóban tangóharmonikázott egy hajléktalan férfi, a hangszerére rá volt írva nagybetűkkel, hogy ELADÓ.”   A film nézésének legutóbbi aktualitása pedig az öcsém három évvel ezelőtti halála volt.  “Különös és szomorú analógiája az életnek, hogy éppen aznap intéztem az 59 évesen elhunyt öcsém temetését a Szilágyi Erzsébet fasor Nyúl utcai megállója közelében és kaptam meg a temetkezési cégtől a kis ezüst trombitás nyakláncát egy borítékban. Egy ilyen magánéleti dráma még érzékenyebbé teszi tisztánlátásunkat. A “KőkeményValóság” jön szembe ilyenkor és szinte letaglózza az embert. Meghal egy számunkra fontos kedves csalá

Csend nélkül élünk. Kagylók-csigák - bennük sincs csend - a tenger hangja hallatszik belőlük, ha közel tesszük őket a fülünkhöz - mondják a régi öregek. Bennem nincs csend, csak ha megáll a szívem.  Sípol, sziszeg, cseng, zúg, fütyül a többszómmal zengő zaj a fülemben. Fülembe érkező zajokat már el is nyomja, kiüti, semlegesíti. Például a kapucsengőjét, a nagyon magas és a nagyon mély hangokat meg sem hallom, már csak hallókészülékkel. Van, hogy túlvezérlődik a hang és rezonancia katasztrófa lép fel bennem. Egyszerre szól minden zaj, és már nem csak nem hallok, de látni sem látok semmit.  Zavarosan torz a kép, illik a hangzavarhoz. Miletics Katalin csendre intő Szent Bendekének gesztusa jut eszembe. A szobor faragását nyomonkövetve, az utolsó simításokkor tettenértem Bendeket, amint belesimította arcát a szobrásznő tenyerébe.  Siketek földje: Grönland? https://youtu.be/nmrPEbzQA1Q A sarkvidéken attól több a siket ember, mert a hosszú tartós csendbe belehasít a jég rianásának dobhártyát