2023.01.28. Kincugi - Aranyasztalos
Öt éves lehettem, amikor az anyukám kapott egy kínai vázát (ami valójában Wallendorf váza volt), amit én nagy igyekezetemben, hogy megtöltsem vízzel a mellé kapott vírágcsokor számára, beleejtettem az öntöttvas falikútba és az ripityomra tört. Az apukám még aznap epokittal (ez egy akkor, a 60-as évek elején újdonságnak számító kétkomponensű ragasztóval) összeragasztotta a darabjait. Ám a repedés fehér színűen látható maradt. Ha a törésvonalakat anno arannyal töltötte volna ki, akkor Kincugi - Aranyasztalos mester munka lehetett volna. Az édesanyám aztán ebben a vázában gyökereztetett cserepes növényeket, így pl. évtizedekre benne maradt egy mindent tűrő diffenbachia, mely egyébbiránt pedig nyílméreg növény. Öt éves koromtól kezdve tehát ott állt ügyetlenségem mementójaként a konyhaasztalon az anyukám haláláig. A törés emléke pedig ott lebegett a család történetében egészen addig, míg ezt ki nem beszéltem/írtam magamból, így kiemelve magamat a cs...