Napi hYVószó

“A Halley-üstökössel jöttem, 1835-ben A következõ évben [1910] újra jönni fog és én arra számítok, hogy elmegyek vele. Életem legnagyobb csalódása lenne, ha nem vele együtt távoznék. A Mindenható kétségtelenül azt mondta: »Nos itt van ez a két kiszámíthatatlan csaló; együtt jöttek, együtt is kell elmenniük.« Oh, én mindezt elõre látom”. (Astronomy, 1986/3. 28. o.)    A Halley-üstökös 1910. április 20-án haladt át a perihéliumon. A következõ napon örökre lehunyta szemét Samuel Langhorne Clemens, akit a világ Mark Twainként ismert. Az édeapám kedvenc könyve volt és ő tovább is örökítette az első unokájára Mark Twain Tom Sawyer kalandjai megsárgult példányát. A könyvben levővő sok-sok csibészségből és bölcselletből gyakran idézett nekünk. A híres kertésmeszelős jelenetet pedig kifejezetten tanmesének szánta. Hogyan kell a nem-szeretem munkát jutalomként prezentálni?! "Jó későn érkezett haza, és amint óvatosan igyekezett az ablakon befelé, csapdába esett, a rá várakozó néni személyébe

Öt éves lehettem, amikor az anyukám kapott egy kínai vázát (ami valójában Wallendorf váza  volt), amit én nagy igyekezetemben, hogy megtöltsem vízzel a mellé kapott vírágcsokor számára,  beleejtettem az öntöttvas falikútba és az ripityomra tört.  Az apukám még aznap epokittal (ez egy akkor, a 60-as évek elején újdonságnak számító kétkomponensű ragasztóval) összeragasztotta a darabjait. Ám a repedés fehér színűen látható maradt. Ha a törésvonalakat anno arannyal töltötte volna ki, akkor  Kincugi -  Aranyasztalos mester munka lehetett volna. Az édesanyám aztán ebben a vázában gyökereztetett cserepes növényeket, így  pl. évtizedekre benne maradt egy mindent tűrő diffenbachia, mely egyébbiránt pedig nyílméreg növény.  Öt éves koromtól kezdve tehát ott állt ügyetlenségem mementójaként a konyhaasztalon az anyukám haláláig. A törés emléke pedig ott lebegett a család történetében egészen addig, míg ezt ki nem beszéltem/írtam magamból, így kiemelve magamat a családi “átokmintázat”  ismétlődő fo

Az egyik tematikus blogom neve SzemLélek, ide írom Figyelmem önéletrajzát időről időre. Most viszont egy újabb és újabb értelemben vizsgálom e szót, fogalmat. Életfilmem forgatókönyvének szellemi ingatlanában is elhelyeztem már néhány fontos gondolatot erről. 1. A SZEMEM LELKE - A MAKULA Néhány éve diagnosztizálták először csak az egyik, majd a másik szememen a Makuladegenerációt, amely egyenlőre nem a vakságot jelenti, hanem egyfajta torz látást számomra. Az egyik szemészdoktornő nagyon szemléletesen magyarázta el a jelenség mibenlétét... A MAKULA a szem hátsótraktusában található köldök-szerű bemélyedés, ő felelős azon szemizmok működéséért, amik pl. a pupillát összehúuzzák, ha erős fény éri a szemünket. Ez a köldök-szerű kis medence, ha megszűnik medence formájú lenni, torz látást eredményez. Ez a helyzet akkor lép fel, amikor a mellette levő retina ráterül a felületére mint egy csipketerítő és sikká ellapítja azt. Így olyan, mintha torz üvegen és csipkefüggönyön keresztül szemlélné