Önemlékezés gyakorlataim 9.0: Keresztútjárás

Önemlékezés gyakorlataim 9.0 - Keresztútjárás 

Kereszútjárás 

 „A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala.

A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” 

(Romano Guardini)

2004 Nagypéntekén Ákos fiam a barátjával a Bazilikában Bach Máté passióját hallotta. 

Amikor hazaért, olyan volt a tekintete, mint aki látta magát a Jóistent. 

Mondta, hogy ezek után velünk szeretné megnézni  az akkor bemutatott, Mel Gibson rendezte Passió című filmet. 

Hallva a film naturális jeleneteiről, megnézni én is csak úgy mertem, ha előtte Nagypénteken magam is végig járom gondolatban ezt a szenvedéstörténetet.

Ez a nap jelentős fordulatot hozott a gondolkodásomban. 

Addig sok vallási és filozófiai irányzattal ismerkedtem meg. 

A buddhizmus egyszerűsége, letisztultsága is lenyűgözött. 

Azon a nagypénteki éjszakán rádöbbentem, hogy a valahol félúton hagyott keresztemet fel kell vennem, és vinnem kell most már mindvégig.

Így hát elővettem a Bibliát, és sorra vettem a stációkat. Hagytam, hogy hassanak rám a felolvasott egyszerű mondatok.

Akkori nagypénteki meditációmban végigjártam Jézussal a stációkat, és mindegyikhez hozzáírtam a magam keresztútjának egy-egy mondatát.

A végén arra a következtetésre is jutottam, hogy Yvette nevem anagrammája maga a Golgota.

A név kötelez! S a „Ki vagyok én?” kérdésre így frappáns válaszom van:

MAGA A KERESZTÚT VAGYOK.

2012-ben pedig, a haiku-kalligráfia műfajára találásom után, letisztult szimbolikával mindezt képekben is megalkottam.

2018 januárjában archiválásba fogtam, régi fényképeket, írásokat és a haiku-kalligráfiáimat rendezgetve arra gondoltam,

hogy új formában, afféle „életfilmtöredékekként” újra rajzolom a jelentősebbeket. A KERESZTUTAMMAL kezdtem.

2020-2022 között hozzá a „LEGYEN” stáció került,  mint egy összefoglalása annak, hogy az utolsó vacsorán már Jézus is tudja, hogy ki fogja elárulni és ki tagadja meg... Abban a Kehely formában már magam is jelen vagyok, amelyben  Krisztus teste-lelke feloldódik és ami majd minden misén szétosztódik a hívek közt az idők végezetéig. 

Krisztus töviskoronája pedig valójában az enneagram kilencágú csillaga, amely Veronika kendőjén is nyomot hagy kilenc - az irgalmas, 

az alázatos, az egyenes, az elégedett, a tanító, a bátor, az optimista a szelíd, a türelmes - jézusi tulajdonságot egyesítve egy lenyomatban.

Keresztutamra 2023-ban a -1. stációnak a LÁBMOSÁS került, azzal a felismeréssel, hogy az elődedeink bűneitől tisztít meg bennünket Jézus, a györkereinket is szimbolizáló lábaink megmosásával. Innentől kezdve csak a magunk által elkövetett bűnökért vagyunk felelősek.

A végére pedig a Pünkösd látomása került. A Szentlélek lángocskáinak alászállásával.

https://youtu.be/jFHHKmt7TbQ

A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 1,5 km-es útvonal,[1] melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt). Van, ahol a 15. stációt, a feltámadást is ábrázolják. Protestáns felekezetek nem gyakorolják.

Története

Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az úgynevezett szent körutat:

Utolsó vacsora terme

Annás és Kaifás háza

Golgota

Szentsír

Praetorium

Getszemáni-kert

Olajfák hegye

Kidron-völgy

Sion hegye

A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium–Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). Varallóban (Itália) 1520 körül 43 stációig bővítették a keresztutat. A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizió-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongregációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ehhez később egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) csatoltak sok helyen.

A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. Különösen Szent Lénárd (1676–1751) római ferences tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében, és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. Itália „apostolának” is nevezték. Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.[3] Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferenceseknek adták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. Az egyes jeleneteket ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).

A keresztútnak az idők folyamán kiformálódott 15 állomása:

1. Pilátus halálra ítéli Jézust
2. Jézus vállára veszi a keresztet
3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
4. Jézus szent anyjával találkozik
5. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
7. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt
8. Jézus vigasztalja a síró asszonyokat
9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
10. Jézust megfosztják ruhájától
11. Jézust a keresztre szegezik
12. Jézus meghal a kereszten
13. Jézust leveszik a keresztről (és anyja ölébe fektetik)
14. Jézust sziklasírba temetik
15. Jézus harmadnapra feltámad

Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és kálváriához vezet. Van, ahol a 15. stációt, a feltámadást is ábrázolják. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják a keresztútjárást. Folytatásának tekinthető az általában húsvét és pünkösd közötti időszakban gyakorolt ájtatosság, az ún. örömút.