2023.01.24. Térkép
Régi térképrajzolók, ha papír széléhez értek azt írták oda: Ezen túl a sárkányok laknak. (Távol Afrikától c. film)
A napokban gondolkodlodtam csak el, hogy mióta is tudok én a térképen tájékozódni?!
A "cselekvés" c. témánál láttam meg, hogy a cselkedeteink birodalma valahol a fejünk föltött van néhány arasszal. Néha teljesen automatikusan cselekszünk, pl. a közlekedésben, mintha egy rajtunk kívülálló szervező irányítana bennünket, miközben mi egészen másról gondolkodunk, vagy átkelünk az út egyik feléről a másikra. Tudjuk hogy jussunk el busszal a Böszörményi úttól az Oktogonig mondjuk. Fejünkben, vagy fejünk felett ott a térkép az útvonallal: Kiss János altábornagy utca - Ugocsa utca - Márvány utca - Győző utca - Mészáros utca - Alagút utca - Alagút - Clark Ádám tér - Lánchíd - Széchenyi tér - József Attila utca - Andrássy út. Útközben pedig a tőlünk érdelkődő túristának eltudjuk mondani, hol szálljon át a 105-ről a 16-ra, ha Várba szeretne eljutni.
Tán már óvodás koromban is láttam egyszerre a szemmagasságból is, meg felülről is a tájat.
Az édesapám szinte minden héten vasárnap kirándult velem és később az öcsémmel valamelyik budai hegy tetejére és onnan néztük a várost felülnézetből. Próbáltuk beazonosítani az ismert épületeket és megtalálni a saját házunk ablakait is.
Aztán az apukám megvette az első Kleinbahn modellvasút készletet gőz- és villany mozdonnyal személy- és tehervagonokkal az "öcsémnek", amit apavetően inkább magának szánt, hiszen az öcsém még pólyás volt akkor. Mindenesetre az első pályáját úgy próbálta megépíteni, hogy hasonlítson az 59-es villamos Farkasréti végállomásához, azzal a nagy körfordulóval, váltókkal és kanyarokkal, kb ennyire futotta az sínkészletből...
Első térképpel kapcsolatos dolog az életemben az volt, hogy 5. osztályban megkaptuk a Földrajz és Történelem atlaszunkat. A történelem tanárunk pedig minden egyes órára rajzoltatott velünk egy aktuális térképet az adott időszakról. Arra emlékszem, hogy már a végén nem is kellett átlátszó pausz, vagy indigó a másoláshoz... Fejből lerajzoltam Görögországot, a medvetalpnyomra emlékeztető félszigetnyúlvánnyal, az orrszavúra hasonlító Kréta szigetével és a rája formájú Ciprussal. A tengerpart pedig egy balra sandító kisegérként jelent meg a képzeletemben 10-11 évesen.
......
További idézetek a Távol Afrikától című (Sydney Pollak rendezte) filmből (Robert Redford, Mery Streep főszereplők)
http://www.essentialvermeer.com/maps/vermeers-maps.html
Vermeer térképei
"Körülbelül egy évszázadon át, 1570-től 1670-ig a Németalföldön dolgozó térképkészítők példátlan előrelépést hoztak a térképészet művészetében. Az ebben az időszakban, eleinte Antwerpenben, később Amszterdamban kiadott térképek, diagramok és földgömbök nemcsak a korabeli ismeretek szerinti pontosságukkal, hanem a tudomány és a művészet olyan kombinációjával, amely a térképkészítés történetében ritkán felülmúlható ornamentikával is kitűnik."
"A térképészet és a vizuális művészet összefüggő tevékenység volt: a művészet és a térképkészítés kölcsönhatásban volt egymással: sok térképészeti elemet, például képeket, színeket és betűket megosztottak a művészettel; a térképek és művészeti alkotások készítéséhez használt eszközök és módszerek nagyon hasonlóak voltak a nyomatkészítésben valamint a térképkészítésben: a később kézzel színezett rézmetszetek sajátos művészi képességeket igényeltek, a térképek díszítésében kevéssé ismert és legkiválóbb művészek jelentős része foglalkozott, a térképeket és a műalkotásokat gyakran ugyanazok a művészek készítettek, metszők és kiadók, akik mindkét területen dolgoztak; a művészek, metszők és térképkészítők ugyanahhoz a társadalmi csoporthoz tartoztak, amely számos területen meghatározta a kultúra fejlődését."
A térképek gyakorlati céllal készültek, de presztízs és még banálisabban lakberendezési céllal is. Vermeer idejében a falitérképek egyszerű, de hatékony módja volt a csupasz, fehérre meszelt falak díszítésének, és nyilvánvalóan pozitív hangot ütöttek a holland állampolgárok minden rétegére, akiknek fényessége lehetővé tette, hogy kicsi országuk uralja a világkereskedelem nagy részét. A nagyméretű falitérképek általában számos pergamenre nyomtatott vésett lapból álltak – gyakran festve (vízfestékkel) –, és nehéz szövetre ragasztották, majd védőlakkot kaptak.
A dekoratív térképek iránti kereslet annyira kitartó volt, hogy a térképkiadók elkezdték a régebbi, és néhány esetben elavult térképek újrakiadását. A 17. századi katalógusok a "keretezésre alkalmas" értékesítési pályát alkalmazták, hozzátéve, hogy dekoratív kiegészítésekkel testreszabhatók (Vermeer A festészet művészete című művében található térkép egy ilyen példa). Sokan kézzel festettek. Bár a tudósok kevésbé tárgyalják, ismert, hogy a kézi színezésről szóló kézműves ismeretek lassan elterjedtek az európai háztartásokban a kora újkor folyamán... feltehetően azért, hogy a természettel való aktívabb kapcsolatra ösztönözzék. Nyugat-Európa számos országában elterjedtek a térképek otthoni színezésére vonatkozó utasításokat tartalmazó kézikönyvek. A tizennyolcadik századra ez a gyakorlat általánossá vált, és alternatívának tekintették az olajfestészet vagy a rajz sürgetőbb igényeit. Mindenesetre a korabeli katalógusok, leltárak és egyéb dokumentumok számos falitérképet sorolnak fel, amelyekből egyetlen eredeti példány sem maradt fenn, nagyrészt a "nedvesség, napfény, füst és hőmérséklet ingadozása, valamint elavultságuk miatti pótlása miatt." 4 Így hát nagyrészt a holland festészeten keresztül ismerjük meg szépségüket.
Aki ismeri Vermeer életművét, ismeri azokat a térképeket, amelyek belső kompozícióinak háttérfalait népesítik be. A térképek iránti rajongásával azonban aligha volt egyedül; tetszőleges számú holland enteriőr mutat valamilyen térképet, kicsiket, nagyokat, nagyjából vázlatosan vagy finomabban kidolgozva. Frans Hals (1580–1666), Gerrit ter Borch (1617–1681), Pieter de Hooch (1629–1684), Jan Steen (1626–1679 körül), Jacob Ochtervelt (1634–1682);
Azonban "az első művész, aki a faltérképet használta fő motívumként a hazai enteriőrök jeleneteiben, Willem Buytewech (1591–1624) holland festő volt . A műfaji belső idióma vezető úttörője, Buytewech a környékről Haarlemben dolgozott. 1612 és 1617 között, majd visszatért szülővárosába, Rotterdamba, ahol viszonylag rövid pályafutása hátralévő részét töltötte. A Buytewechnek adott tíz festmény közül négy falitérképet tartalmaz. Két vidám társasági képe – az egyik 1617 körül készült –1620, a másik 1620–1622 körül – falitérképeket tartalmaz, olvasható HOLANDIA címmel. Ezek a térképészeti hátterek arra szolgálnak, hogy mindkét jelenetet kifejezetten a tartományhoz kapcsolják, ahol a képeket festették." 5Buytewech térképei élénk színűek voltak, eltérve a századot követő monokróm megjelenítések túlnyomó többségétől.
Bár a legkidolgozottabb, több táblás falitérképek, mint amilyenek Vermeer festményein is, meglehetősen drága tárgyak voltak – de nem luxuscikk –, ilyen vagy olyan nyomtatott térképek gyakran szerepelnek szerény otthonok falain (2. ábra) , sőt szerény műhelyekben (3. ábra). A jómódúak körében a térképek a humanista műveltség és tudás szimbólumai voltak. Ezeket általában keretbe foglalták, vagy gyakrabban akasztórudakhoz erősítették, így tárolás céljából feltekerték őket. A fagolyókat a függesztőrudak szélére illesztették úgy, hogy a térkép hátoldala távol maradjon a nedves faltól, elkerülve ezzel a penészképződést. Az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz tartozók számára a térképek egyszerűen megtörték a csupasz vakolatfalak monotóniáját, amelyeket néhány ragasztóval szertartás nélkül a falhoz rögzítettek.
A tizenhatodik és tizenhetedik századi térképészetben járatlanok talán nem ismerik fel Hollandia térképeinek földrajzi tartalmát, mivel azok eltérő tájolásúak. Ekkor még nem volt szabványos gyakorlat a térképek tervezése úgy, hogy az észak volt a tetején; a térképet a térképész kívánsága szerint elrendezheti úgy, hogy az észak balra, jobbra vagy alul legyen. Az egyetlen Vermeer által festett, modern szabványnak megfelelő tájolású térkép az Európa-térkép Lantos nőben .
Vermeer térképei
Vermeer fél tucat festményén 6 térkép látható a fehérre meszelt falakon lógva (nem mindenki tudja, hogy eredetileg egy nagy falitérkép került bele, majd kikerült a Gyöngynyakláncos nőből.). Öt Hollandiát és tartományait, kettő pedig az európai kontinenst mutatja be. A térképek amellett, hogy érdekes kompozíciós elemeket és elsőrendű technikai kihívást jelentenek, egyfajta elméleti ablakot nyújtottak a nagyobb világra, a háztartási környezet csendes meghittségén kívül. Vermeer és kollégái térképeinek feltételezett jelentéseit bőségesen vitatták a holland művészettudósok és történészek. Noha továbbra is némi zűrzavar marad a pontos jelentésüket illetően, Vermeer minden egyes térképének eredetét James A. Welu tudós pontosan megállapította.
.......
Fraktál eredete - Milyen hosszú a tengerpart?
A ábra felső részén vonalzót, az alsó részén körzőt használva állapítjuk meg ugyanannak a partszakasznak a hosszát. Fent különböző hosszúságú vonalzókat illesztünk a partvonalhoz, alatta pedig különböző körzőnyílásokkal metszük el a partvonalat. A két eljárás különbözőségének jól látható voltán kívül megállapíthatjuk, hogy mindkét módszer esetében kisebb lépések alkalmazásakor (piros) nagyobb hosszúságot kapunk eredményül. Ez természetes, hiszen egy kisebb vonalzóval pontosabban követjük a partvonalat. Minél kisebb mérési egységet választunk, annál pontosabban kapjuk a partvonal hosszát, persze annál több munkával.
Benoit Mandelbrot ötven évvel később felhasználta és újraértelmezte a fenti problémát. Gondolatban próbáljuk meghatározni egy partvonal tényleges hosszát úgy, hogy egyre kisebb mérési egységet alkalmazunk. Ha egyméteres egységet választunk, nem vesszük figyelembe az egy méteresnél kisebb görbületeket, amelyek pedig a partvonal teljes hosszán végigvonulnak, így annak hosszát növelik. Ha tíz centiméteres egységgel mérünk, kihagyjuk a centiméteres görbületeket, és így tovább…
Ahogy egyre közelebbről vizsgáljuk a partvonalat, mindig felfedezhetünk újabb mintázatokat, amelyeket a mérésnél figyelembe kell vennünk.
A gyakorlatban a partvonal pontos hosszát csak egy atomi szintű mérési egységgel tudjuk megmérni, hiszen a fenti önhasonlóság (mai tudásunk szerint) az atomi szintig folytatódik.
Mandelbrot egy a partvonalakhoz hasonló geometriai alakzatot képzelt el, amelynél az önhasonlóság a végtelen kis mérettartományokig folytatódik. Ebből következik, hogy egy ilyen alakzat körvonalának hossza végtelen, hiszen minden szinten találhatunk még finomabb görbületeket, üregeket és hajlatokat.
Mandelbrot, kutatásai során számos természet alkotta szerveződésben fedezte fel az ehhez hasonló felépítést. Majd 1975-ben elnevezte a fentihez hasonló geometriai alakzatokat fraktáloknak. (Angolul fractal, ami főnév és melléknév is. A név az angol fracture szóból származik, melynek jelentése: törés.) Ez az elnevezés a Káosz-elmélet egyik alapszava lett, a fraktálgeometria pedig felsorakozott a geometria résztudományai közé.
Tudomány és Technika (test@t-es-t.hu)
Bágua térkép
Közel húsz éve költöztünk új, nagyobb lakásba. Oka valójában az volt, hogy az akkor két kamasz fiúnkkal kinőttük az előzőt.
Egy szobával többre volt szükségünk és egy erkélyt azért szeretett volna a férjem, hogyha nyáron vasárnap ebéd után megissza a pohár sörét, akkor érezze, ahogy a szél a rövidnadrágos lábaszárán a szőrt borzolja.
Egy-két héttel, mielőtt megtaláltuk volna nekünk megfelelő lakást, hallottam életemben először a Feng Suiról, s benne a Bágua térképről, ahol az égtájakat úgynevezett trigramokkal szimbolizálták.
Azután már ezzel a térképpel a fejemben néztem az alaprajzokat, az ingatlanközvetítők kirakatában. S mit ad Isten, egy napon más útvonalon mentem a szüleimhez, mint szoktam és azon az úton megpillantottam egy ingatlaniroda kirakatában azt az alaprajzot, ami lefedte szinte teljesen a Bágua térképen levő térfelosztást.
A fengsui (hagyományos kínai: 風水, pinjin: fēngshuǐ, mandarin kiejtése: [fə́ŋʂwèi]) ősi kínai hagyomány, mely az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában. A hagyományos fengsuj célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a sikeres élethez a környező táj és terepformák elemzésével – a módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén (相地, Hsziang-ti) illetve a lakhelyek megfigyelésén (相宅, Hsziang-csaj) alapul.[3] A környezet és a benne élő ember kölcsönhatásait, összefüggéseit írásban elsőként a Sárga Császár Klasszikusa a Lakhelyekről (黄帝宅经, Huangti Csajcsing)[4] című műben említik. A fengsuj elnevezés szó szerinti jelentésben „szél és víz” (feng 風: szél; suj 水: víz), amelynek magyarázata a Csin-kori Kuo Pu (i.sz. 276–324) művében, a Temetkezések könyvében található meg legkorábbról:„A csi a széllel utazva szétszóródik, de a vizek partján megáll. A régiek összegyűjtötték, nehogy szétszóródjon, rendezték áramlását, hogy megőrizzék azt. Ezért ezt úgy hívták: fengsuj (szél és víz). A fengsuj törvénye: Először gyűjtsd össze a vizet, majd óvd meg a széltől.”” Korábban, a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 403-221) az elnevezése még Kan Jü (hagyományos kínai: 堪輿, egyszerűsített kínai: 堪舆) volt, amely az Ég és Föld törvényszerűségei szerinti életre utal (a Kan jelentése „az Ég útja”; a Jü jelentése „a Föld útja”)". (wikipédia)
Hazafelé vezető út térképe
Út és mellékutak a térképen
A Nap aktív középső részénél található világos aktív régió egyértelműen a mezővonalak koncentrációját mutatja. 
......
Egy digitális feltérképezés keretében 7000 új szigetet fedeztek fel Japánban.
Nem könnyű számba venni a több mint 370 000 négyzetkilométeres területen szétszórt szigetek számát a kelet-ázsiai országban, mivel a térségben rendkívül erős vulkanikus aktivitás van. Emiatt szinte a semmiből szigetek bukkannak fel, amíg mások eltűnnek.
A legutóbbi felmérés 6000 szigetet talált Japán területén, amely messze elmarad a jelenlegi modern technikával történő felméréstől.
A DIGITÁLIS TÉRKÉPEZÉSI TECHNOLÓGIA SEGÍTSÉGÉVEL A GEOGRÁFUSOK HAMAROSAN BEJELENTIK, HOGY A JAPÁN SZIGETEK SZÁMA VALÓJÁBAN A KÉTSZERESE A KORÁBBAN ELISMERT SZÁMNAK.
A hatóság azt követően indította el az új tanulmányt, miután többen elavultnak nevezték a korábbi felmérést.
Japán 47 prefektúrája közül néhány hatalmas számú szigetet foglal magában. Az új felmérés szerint Hokkaido északi prefektúrája Honshu, Shikoku és Kyushu mellett 1473, míg a délnyugati Nagaszakiban 1479 új szigetet számlál.
Meglehetősen gyakran fordul elő, hogy a nyelvháton szabálytalan, fehér gyűrűk által elhatárolt területek jönnek létre.
A nyelvet borító nyálkahártya sorvadása következtében ezek a területek simák, vörös színűek, az ép részektől jól elkülönülnek. Az ép és sorvadt részek egymással váltakoznak, így térképrajzolat alakul ki. A térkép alakja sem változatlan, az elváltozások a nyelven vándorolnak.
Máig nem tudjuk, hogy a térképnyelvet mi okozza. Elképzelhető, hogy a pszichoszomatikus betegségek csoportjába tartozik.
Gyermekkorban gyakrabban találkozunk vele, felnőttek esetén kb. minden ötvenedik embert érint. Általában panaszt nem okoz, egyértelműen jóindulatú, rosszindulatú elfajulása nem ismert.
Manapság pedig a 5 éves unokámnak én tanítottam meg az égtájakat, miközben a fák kérgén a mohát látva azonosítottuk az északi irányt:
Előttem van észak
Hátam mögött dél
Balra a nyugszik
Jobbra pedig kél.
- A lefűrészelt fatönk évgyűrűi az északi oldalon sűrűbbek.
- Az egyedül álló fák ágai a déli oldalon sűrűbbek.
- A fák kérgén és a köveken a moha mindig az északi oldalon vastagabb.
Leonardo műhelyéből?
A Krakkóban őrzött hasonló, ám kisebb, aranyozott rézből készült Jagelló-glóbusz tartalma több eltérést mutat, így például ezen már szerepel az Amerika név. Vagyis ez utóbbi földgömb 1507 után készült, és mivel 1510 óta Krakkóban van, biztosan e két időpont között készülhetett. Mivel a Lenox-glóbusz ennél korábbi állapotot örökít meg, és nem szerepel rajta az Amerika név, joggal feltételezhető, hogy valóban 1504–1507 között készült.
Vajon ki alkotta ezt a különleges, láthatóan nagy hozzáértéssel készült műtárgyat? A gyűjtő szerint minden valószínűség szerint Firenzében készült a strucctojás, mert itt ebben az időszakban megvolt az a földrajzi tudás, amelyet a glóbuszon látunk, és megvolt az a szakértelem, amely egy ilyen glóbusz létrehozásához kellett.
A glóbuszt készítő mestert Stefaan Missine nem kisebb személyiség, mint a reneszánsz polihisztor Leonardo da Vinci műhelyéhez kapcsolja. Leonardo fennmaradt kéziratlapjai között (Codex Atlanticus, Milánó) ugyanis van egy olyan, amelyen több, egymással összefüggő vázlat kapcsolódik a földgömbkészítéshez. Lehetséges, hogy a technikai kérdések iránt is élénken érdeklődő művészt és tudóst ekkor éppen a földgömbkészítés kérdései foglakoztatták. Leonardo a nyomtatott földgömbök sokszorosításánál már Waldseemüller által is használt gömbkétszögek helyett a gömb felszínének egynyolcadát lefedő háromszögeket illesztett össze.
Ezt a megoldást különösen jól használhatta a térképet a strucctojás félgömbjeire átmásoló ismeretlen művész. Bár a gyűjtő elvetette ezt a lehetőséget, e sorok írójának saját tanulmányaira alapozott véleménye szerint számos tény mutat arra, hogy az alkotó a firenzei Francesco Rosselli lehetett. Rossellinek például több rézmetszetes térképét is ismerjük, amelyeket az 1490-es évektől nyomtatásban is megjelentetett. Rosselli amúgy egy évtizeddel korábban éveket töltött Budán, ahol Mátyás király könyvtárának kódexeit díszítette.
Több mint ötszáz évvel később Stefaan Missine egy budai hotelben a híres Fabergé-tojások világszerte elismert szakértője, dr. Habsburg Géza segítségével hasonlította össze a New York-i földgömb képét a strucctojásra vésett térképpel. Így valójában Budapest volt az a város, ahol talán a világ legkorábbi metszett földgömbjének azonosítása megtörtént. Az első, Amerikát már ábrázoló földgömb felfedezésének bejelentését ez a magyarországi vizsgálat tette lehetővé. 1504-re már megszületett az Újvilág, de még –szó szerint – rajta volt a tojáshéj.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése