2022.12.10. Csend és Trappista sajt, avagy egy kicsit a remeteségről
Csend nélkül élünk. Kagylók-csigák - bennük sincs csend - a tenger hangja hallatszik belőlük, ha közel tesszük őket a fülünkhöz - mondják a régi öregek. Bennem nincs csend, csak ha megáll a szívem. Sípol, sziszeg, cseng, zúg, fütyül a többszómmal zengő zaj a fülemben. Fülembe érkező zajokat már el is nyomja, kiüti, semlegesíti. Például a kapucsengőjét, a nagyon magas és a nagyon mély hangokat meg sem hallom, már csak hallókészülékkel. Van, hogy túlvezérlődik a hang és rezonancia katasztrófa lép fel bennem. Egyszerre szól minden zaj, és már nem csak nem hallok, de látni sem látok semmit. Zavarosan torz a kép, illik a hangzavarhoz. Miletics Katalin csendre intő Szent Bendekének gesztusa jut eszembe. A szobor faragását nyomonkövetve, az utolsó simításokkor tettenértem Bendeket, amint belesimította arcát a szobrásznő tenyerébe. Siketek földje: Grönland? https://youtu.be/nmrPEbzQA1Q A sarkvidéken attól több a siket ember, mert a hosszú tartós csendbe belehasít a jég rianásá...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése