2023.05.10. Madarak és fák
A madarak és fák napja a Föld napjának a testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e.
Madarak
Az aranymálinkóm meséje - Kétezer-tizennégybőlLáss csodát, az ablakomon kitekintve, a reggeli napsütésben megpillantottam a kis aranysárga madárkát, ott röpdösött a szemközti előkert fái között boldogan.
Március tizenhetedikét írtunk kétezer-tizennégyben, amikor is reggel Panka (test-lélek-szellemgyógyászom) szavait hallottam álmomból ébredve, amint arról beszél, hogy a szívemben ott van egy kis szabadságra vágyó aranymadár, csak hagynom kéne, hogy szárnyaljon és daloljon kedvére. Majd láss csodát, az ablakomon kitekintve, a reggeli napsütésben megpillantottam a kis aranysárga madárkát, ott röpdösött a szemközti előkert fái között boldogan.
Aztán bokros teendőim közepette éppen egy fontos telefonbeszélgetés közben feltűnt újra. No, most le kellene fotóznom – gondoltam -, de még épp búcsúzkodtam a telefonban. A madárka megérezte, hogy mire készülök és türelmesen pózolt még percekig. Letettem a telefont és a fényképezőgépemmel ráfókuszáltam, aztán katt-katt-katt… Behívtam a képeket a számítógépem képernyőjére és akkor megláttam, hogy aranymálinkóval van dolgom.
A sárgarigó (régiesen aranymálinkó; Oriolus oriolus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sárgarigófélék (Oriolidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2002-ben „Az év madarává” választotta.
Tehát újra itt van. Hét éve egy terapeuta-társasággal nyaraltunk Nyírjesen. Minden nap más-más társunk mutatta be a saját gyakorlatából azt, ami számára a legjobban működő terápia volt. Kati egy transzlégzéses meditációt végeztetett velünk, amely nagy hatással volt az egész társaságra. Lényege az volt, hogy különböző zenék egymásutánjában folyamatosan lélegeznünk kellett vagy negyven percen keresztül, majd pihenés és élménymegosztás következett.
Az igazi élmény viszont számomra néhány nappal később jelentkezett. Egy reggel sárgarigó hangjára ébredtem: „Fütyül a rigó, fütyül a rigó, fütyül a rigó…” fütyülte tele az erdőt. Majd az azt következő éjszaka egy elég borzasztó kalandunk volt a „Zurammal”. Nagy meleg lévén tárva-nyitva hagytuk az ablakokat, s én arra ébredtem, hogy valami szárnysuhogás és furcsa, ismeretlen hang terjeng a levegőben. Aztán megláttam, hogy két denevér repült be mihozzánk.
Régóta úgy gondolom, hogy minden dolognak és jelenségnek van egy lelki aspektusa is, így ennek a denevérkalandnak is. Már akkor is foglalkoztam szimbólum- és álomelemzéssel. Az álomban, illetve a megjelenő szimbólumokban minden és mindenki én vagyok elvét követve arra jutottam, hogy az Oriolus oriolus én magam vagyok, méghozzá akkor, éppen a bordáim rácsai között bezárva és a két denevér pedig anyám és apám, akik őriznek ötvenegy éve. (Az anyukám egyébként előtte levő télen halt meg.)
A tábor ideje alatt ezt a kalandot meg is rajzoltam, és kishajót hajtogatva a rajzlapból, fedélzetén egy kis mécsessel elengedtem az Ipolyon. Éreztem, hogy akkor ez a különleges küldemény megérkezett az Ős-Óceánhoz, ahol az anyukám kézhez is vette. Apukámnak pedig közel két éve mutathatta meg anyukám, ugyanis ő akkor érte el ugyanazt az Ős-Óceánt. (Édesapám nyáron lesz két éve, hogy elment a földi világból.)
Egy szó, mint száz, a kis sárgarigó-hang a fogságból szólalt meg akkor, amely fogság azon a nyáron véget is ért. Csak én szoktam nehezen a szabadságot utána. Vissza-visszaszálltam börtönömbe, mert szokatlan volt számomra a tágasság. Volt, hogy be is zárkóztam, mint Houdini az egyik példamesében és még a kulcsaimat is összekevertem. Kis híján az összeomlás szélére jutottam szabadulásmutatványom közepette, és fáradtan dőltem neki az ajtórácsnak, mígnem a saját magamnak ácsolt „gondolatbörtön” ajtaja magától kinyílt.
A Houdini példamese: egyszer Houdini, a szabadulóművész bezáratta magát az Alcatraz egyik cellájába, majd el kezdte magát kiszabadítani, de csak nem sikerült neki. Végső kétségbeesésében fáradtan nekidőlt az ajtónak, és az magától kinyílt. A tanulság: Az ajtó csak Houdini fejében volt bezárva.
Ez a hasonlat rám is igazzá vált. Ím, hét évvel a denevérkaland után Panka újra rátalált az önkéntes fogságban sínylődő kis aranymálinkómra és újra szárnyalásra, dalolásra biztatja. Ma talán már tudatosabb vagyok, nagyobb távlatokból látom a világot és benne a szabad önmagam aranymálinkóként repdesve, egyenlőre csak a szemközti ház előkertjének fái közt. A fa tetejéről pedig már messzebbre is elláthatok, s képzeletemnek, kreativitásomnak már semmi sem szabhat határt.
Március tizenhetedikét írtunk kétezer-tizennégyben, amikor is reggel Panka (test-lélek-szellemgyógyászom) szavait hallottam álmomból ébredve, amint arról beszél, hogy a szívemben ott van egy kis szabadságra vágyó aranymadár, csak hagynom kéne, hogy szárnyaljon és daloljon kedvére. Majd láss csodát, az ablakomon kitekintve, a reggeli napsütésben megpillantottam a kis aranysárga madárkát, ott röpdösött a szemközti előkert fái között boldogan.
Aztán bokros teendőim közepette éppen egy fontos telefonbeszélgetés közben feltűnt újra. No, most le kellene fotóznom – gondoltam -, de még épp búcsúzkodtam a telefonban. A madárka megérezte, hogy mire készülök és türelmesen pózolt még percekig. Letettem a telefont és a fényképezőgépemmel ráfókuszáltam, aztán katt-katt-katt… Behívtam a képeket a számítógépem képernyőjére és akkor megláttam, hogy aranymálinkóval van dolgom.
A sárgarigó (régiesen aranymálinkó; Oriolus oriolus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sárgarigófélék (Oriolidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2002-ben „Az év madarává” választotta.
Tehát újra itt van. Hét éve egy terapeuta-társasággal nyaraltunk Nyírjesen. Minden nap más-más társunk mutatta be a saját gyakorlatából azt, ami számára a legjobban működő terápia volt. Kati egy transzlégzéses meditációt végeztetett velünk, amely nagy hatással volt az egész társaságra. Lényege az volt, hogy különböző zenék egymásutánjában folyamatosan lélegeznünk kellett vagy negyven percen keresztül, majd pihenés és élménymegosztás következett.
Az igazi élmény viszont számomra néhány nappal később jelentkezett. Egy reggel sárgarigó hangjára ébredtem: „Fütyül a rigó, fütyül a rigó, fütyül a rigó…” fütyülte tele az erdőt. Majd az azt következő éjszaka egy elég borzasztó kalandunk volt a „Zurammal”. Nagy meleg lévén tárva-nyitva hagytuk az ablakokat, s én arra ébredtem, hogy valami szárnysuhogás és furcsa, ismeretlen hang terjeng a levegőben. Aztán megláttam, hogy két denevér repült be mihozzánk.
Régóta úgy gondolom, hogy minden dolognak és jelenségnek van egy lelki aspektusa is, így ennek a denevérkalandnak is. Már akkor is foglalkoztam szimbólum- és álomelemzéssel. Az álomban, illetve a megjelenő szimbólumokban minden és mindenki én vagyok elvét követve arra jutottam, hogy az Oriolus oriolus én magam vagyok, méghozzá akkor, éppen a bordáim rácsai között bezárva és a két denevér pedig anyám és apám, akik őriznek ötvenegy éve. (Az anyukám egyébként előtte levő télen halt meg.)
A tábor ideje alatt ezt a kalandot meg is rajzoltam, és kishajót hajtogatva a rajzlapból, fedélzetén egy kis mécsessel elengedtem az Ipolyon. Éreztem, hogy akkor ez a különleges küldemény megérkezett az Ős-Óceánhoz, ahol az anyukám kézhez is vette. Apukámnak pedig közel két éve mutathatta meg anyukám, ugyanis ő akkor érte el ugyanazt az Ős-Óceánt. (Édesapám nyáron lesz két éve, hogy elment a földi világból.)
Egy szó, mint száz, a kis sárgarigó-hang a fogságból szólalt meg akkor, amely fogság azon a nyáron véget is ért. Csak én szoktam nehezen a szabadságot utána. Vissza-visszaszálltam börtönömbe, mert szokatlan volt számomra a tágasság. Volt, hogy be is zárkóztam, mint Houdini az egyik példamesében és még a kulcsaimat is összekevertem. Kis híján az összeomlás szélére jutottam szabadulásmutatványom közepette, és fáradtan dőltem neki az ajtórácsnak, mígnem a saját magamnak ácsolt „gondolatbörtön” ajtaja magától kinyílt.
A Houdini példamese: egyszer Houdini, a szabadulóművész bezáratta magát az Alcatraz egyik cellájába, majd el kezdte magát kiszabadítani, de csak nem sikerült neki. Végső kétségbeesésében fáradtan nekidőlt az ajtónak, és az magától kinyílt. A tanulság: Az ajtó csak Houdini fejében volt bezárva.
Ez a hasonlat rám is igazzá vált. Ím, hét évvel a denevérkaland után Panka újra rátalált az önkéntes fogságban sínylődő kis aranymálinkómra és újra szárnyalásra, dalolásra biztatja. Ma talán már tudatosabb vagyok, nagyobb távlatokból látom a világot és benne a szabad önmagam aranymálinkóként repdesve, egyenlőre csak a szemközti ház előkertjének fái közt. A fa tetejéről pedig már messzebbre is elláthatok, s képzeletemnek, kreativitásomnak már semmi sem szabhat határt.
Madarak az ablakomból
Madarak nem csak az abalakomból
.jpg)
Tyúklegeltetés az ötvenesévek végén...
(Húslevesbe kerülés előtti napon, a hűtőszekrény nélküli világban)
Diótörő varjú
Aranyfácán 1.
Aranyfácán 2.
Rigó
Solymász és solyma a Budai Várban...
.JPG)
Sirály
Kacsák hullámai
Díszmadarak az állatkertben...
Szt. János kórház gólyája - velem, az öcsémmel és a nagyobbik fiammel is ide érkezett meg
"Tyúk - giroszkóp" - lám még a neves autómárka is tyúkoktól vette át "know-how"-t.
.................................................
Fák
Gesztenyefánk az elmélKÖDésből
Fák a hYVószavakból
A madarak és fák napja
"A madarak és fák napja a Föld napjának a testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a „mezőgazdaságra hasznos madarak” védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját. Az esemény iskolai keretek közé az Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által 26.120/1906 számon kiadott rendelet által került, melynek értelmében az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában kellett „természetvédő” és „erkölcsnemesítő” szellemben méltatni a Madarak és Fák Napját.
Klebelsberg Kuno 1931-es rendeletéből kiderül, hogy az emléknap az amerikai Madarak napja (Birds day) és a Fák napja (Arbor day) alapján született meg. Ezen a napon a tanító hagyományosan “szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is”. A fákkal kapcsolatban az oktató “a fák jelentőségét fejtegeti”, a lényeg azonban az, hogy minden gyermek ültessen egy fát, mely fa “azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik”.
Az első világháború és az azt követő évtized alatt veszített jelentőségéből “ez a szép, a lelkület finomítására annyira alkalmas, poétikus intézmény”. Klebelsberg azonban Apponyi Albert felé tanúsított tiszteletével indokolja a szokás felújítását: “újból teljes érvényt igyekszem szerezni annak a fennkölt szellemből fakadó rendelkezésének, mellyel a magyar erdők, mezők dalos madarainak és a fáknak megvédelmezését kívánta elérni akkor, amikor a fogékony gyermeklelket a madarak és fák szeretete felé igyekezett gyöngéden hajlítani”. A miniszter rendeletében visszajelzést is előír annak ellenőrzésére, hogy az iskolákban megtartják-e a Napot, milyen eredménnyel, ültetnek-e fákat, az iskolák rendelkezésére áll-e minden szükséges segítség, illetve konkrétan Herman Ottó Madarak hasznáról és káráról című munkája a birtokukban van-e. Klebelsberg meggyőződése szerint a hagyomány újraélesztésével “a fa és bokor szeretete elterjed a nép között, mert annak megóvásával és ápolásával együtt önként föltámad és gyökeret ver a nép szívében, értelmében egyaránt a hasznos madarak védelme is”.
A második világháború és az államszocializmus évei alatt ha feledésbe nem is merült, de kisebb jelentőséggel bírt ez a jeles nap (vélhetően amerikai eredete és a dualizmusban, később a Horthy-rendszerben történt meg-, majd újjászületése miatt)." (wikipedia)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése