2023.05.19. Üresség

Üresség 

Intuitív módon egyszer, úgy 50 évvel ezelőtt átnyúltam a létem világosságából a nemlét sötétségébe és megtapintottam az ürességet.  A világosság és sötétség határán - a "senkiföldjén" -  abban az  anyag/anyagtalanság füstszerű átmeneti dimenzóban, szívóhatású "homorúság" érzésem volt a sötétség irányába. 

Molekulákra majd atomokra esett szét a testem. Láttam minden egyes részecskémet egymástól elkülönülve lebegni. Lenni/nemlenni érzése öntött el. Az egyre csak táguló Fény tolt maga előtt és az üresség pedig pulzálva húzott egyre mélyebbre a homorúságba. 

Mint mondják a tudásunk is gömbfelület mentén tágul, és egyre nagyobb felületen találkozik a nemtudással. A táguló tudatom fénygömbjére feküdtem hát fel egykor és testem részecskéi egy kritikus ponton estek szét atomokra, amiket a táguló tudatosság tart össze, de az ellenoldalon egy egyre táguló membránként ott a sötét üresség - nemtudás - homorú gömb szívó hatása.

Miközben ezeket az intuícióimat vetettem papírra, adta magát a következő hYVószó: Intuíció 

Félelmetes felismeréssé lett az intuícióm működésének kvantumfizikai leírása, és biológiai megnyilvánulása... 

.....

Előzetesként az Intuíció fogalma:

Az intuíció azon folyamat vagy megismerés megnevezése, mely során az információszerzés nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik. A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.

Az intuíciót – amennyiben függetlenítünk a tudományos definíciótól – köznapi értelemben egyfajta belső hang, megérzés, ráérzés, jövőbe látás, hatodik érzék, szívünkre hallgatás vagy akár egy hasraütésszerű döntésként aposztrofálhatjuk.

Az intuíció váratlanul jön, de mindig a kellő pillanatban. Belülről jön, de általában külső hatás váltja ki. Hogy tényleg intuíció volt-e, ami vezérelt bennünket, az csak később derül ki. Nem mindegyik spontán ötlet, nem minden villanásszerű megérzés intuíció. Ha már nem gondolkozunk intenzíven egy adott dolgon, akkor keletkezhet az intuíció. 

Az intuíció során valamely ismeret közvetlenül "adja" magát, és így tévedéstől mentes tudást közvetít.

(Kvantum)fizikai háttere

Az intuíció fizikai háttere a téridőből eredeztethető. Minthogy a téridő számtalan teret és időt hoz létre, melyekben spontán mód kvantum mezők vagy más néven kvantum hab formájában fejezik ki potencialitásukat. E potenciálban megjelennek az energia-kvanták (kvantumbitek), energia és fény váltakozó formájában - kétrés-kísérlet -. A vákuum sosem üres, folyamatosan ki-be fluktuálnak benne a spontán mód megjelenő energia és fényrészecskék; ezt a "vákuumban elvárt érték"-kel (vacuum expectation value) jellemezzük. A tér kvantum-fluktuációjában megjelenik így az elemi részecskék "információja", melyek különböző kombinációkban összeállva atomokat, molekulákat, anyagot képeznek. Amennyiben egy spontán mód megjelenő fotont kettéválasztunk, és egymástól több kilométer távolságra visszük őket, abban az esetben ha az egyik felet stimulációnak tesszük ki, a másik fél is ugyanolyan stimulált hatást mutat. Ez a kvantum összefonódás. 

Minthogy jó pár kutatás szerint tudatosságunk képes intuitív formában a térben és időben is érzékelni, így - mivel egy kisebb edénybe nem tehetünk bele egy nagyobbat -, tudatosságunk téridő jelleggel bír. Eszerint, bármely térben vagy időben is jelenik meg az információ, azt egy az intuíció érzékelésében gyakorlott tudat érzékelni képes.

Biológiai megnyilvánulása

Az intuíció kísérletek szerint a szívünk 4.8 másodperccel azt megelőzően érzékeli azt, ami történni fog. Az éber érzékelés elsőként a szívben jelenik meg intuitív információ formájában, majd a bolygóidegeken át az intuíció eljut az agyunkba, ahol a szem mögött elhelyezkedő orbifrontális kéreg érzékel.

A Hétköznapi pár film végéről néhány gondolat

"Úgy gondoltunk a jégkorszakra mint, ami lassan következett be. A gleccserek terjeszkedtek...A hőmérséklet fokozatosan csökkent...

De nemrégiben teljes mamutokat fedeztek fel, a gyomruk tele volt emésztetlen fűvel. 

Villámcsapásként sújthatot le rájuk a hideg. 

Így ereszkedett a sötétség is a világra.

De előtte volt egy világos pillanat.

Az emberek temporális lebenyeinek* közös rezdülése. Az élet értelmének mély élvezete.

Egymás érintésének heves vágya uralkodott el, melegség, megértés, elfogadás, megbocsátás, szerelem.

Most sötét van, de érzik egymás lehelletét, és mindent tudnak, amit tudniuk kell.

Csókolóznak, érzik egymás könnyeit az arcukon. Ha még van olyan, aki látja őket, olyanok, mint az átlagos szerelmesek. 

Megfeledkezni a körülöttünk lévő világról. És az élet megy tovább. Így..."

Üresség az Alkimista korszakból

A legkülönlegesebb hullám látványosan csobban. Ben Thouard fotós legpompásabb képe. https://www.facebook.com/.../pb.../2348992998470165/...

A meditáció:

A légzésszünetben folyékony aranylássá válik a vérem. Az érzés olyan, mint a hullámvasút csúcspontjáról való lecsúszás első pillanata, de az a bizonyos bizsergető érzés megmarad, ameddig én akarom. 

Hömpölygő pulzáló aranyfolyam ez, amely átjárja a heptagon-kör minden tagját, sőt mindenkinél tesz egy hurok-szerű fordulatot, egy-egy tarajos hulláma a középen levő Semmibe belekóstol, belenyaldos.

És ez jóóóó!!!!

MEGEMELTEK AZ ANGYALOK

Csak eljöttünk, meg akarunk ismerni, mert írtad rólunk azt a dallamot…

Reggel van, tavasz van, gyönyörű hűvös van, nyüzsögnek a madarak,

csak hallom, nem látom, nem is kell.

Becsukom a szemem: azt hiszem, máshol vagyok s gondolkodom: Vajon hol vagyok?

S akkor csöngetnek. Két hosszút és kilenc rövidet…

Megyek, kérdem: ki az?

Hangok, nevetés. Mi vagyunk. Ki az a mi?

Hát eljöttünk, eljöttünk…eljöttek az angyalok. Micsoda?

Hát kinyitok. Nézem: ők azok! Tényleg eljöttek az angyalok!

Hm, na mondom, szép – akkor én most meghalok?

Egy frászt, mondja a legszebb, és zavarában a szájához kapott…

S a másik, aki szintén szép volt, igazán édesen vihogott:

Csak eljöttünk, meg akarunk ismerni, mert írtad rólunk azt a dallamot,

és arra gondoltunk, hogy megkérünk, adnál-e kölcsön

becsületszóra egy kottát vagy egy másolatot?

Nektek mindent. Valahol ott van a zongora alatt…

Vigyétek örökbe! S kérdik: mit kérsz cserébe? Mit szeretnél…?

Én?… egy kicsikét szállni…

És összekapaszkodtunk, és hopp, csusszantunk a levegőben…

Csak egy kicsit, nem nagyot.

S aztán kizsivajogtak, és kitolakodtak, és sutty elhúztak az angyalok.

Ha kérded, hogy hogy’ vagyok, én azt mondom, jól vagyok.

Tényleg, most jól vagyok: Megemeltek az angyalok…

(Presser Gábor)