2023.02.04. Fák
Fák - Az Édenkert fáitól indultam el egykor és a végén még Családfa-kutatásba is bele kellett fognom egy hagyatéki ügy kapcsán. Tudatosabbá válásom elején egy virtuális tölgyfa-csoportosulásban találtam rá az első felismerésekre.
Az Édenkert.
(Limbourg fivérek: Les Très Riches Heures kódex, 15. század)
"Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. ” – Mózes első könyve, 2. fej. 8-9
A tudatosabbá válásom legelején talált meg ez a szó: Serendipity.
Jelentése számomra:
...véletlenül érdekes és értékes dolgokra bukkanok ...
... sokszor egészen másra találok rá mint, ami után kutatok ...
„Valami felbukkan, és az ember észreveszi, hogy megtörtént.” (Yallow)
Ennek szellemében élem meg a jelenségeket azóta, és írom "Figyelmem önéletrajzát".
Egy virtuális tölgyfa-csoportosulásban találtam meg az első üzenetek egyikét. Az ideális esküvő helyszíne lett.
1. Tölgyfa
Esküvő a HétTölgyKatedrálisban
Nyári Napforduló volt, Szent Iván! A virágdísz a mennyasszony fején pitypangok sűrű fonatából készült, a virágszirmokból való lenge ruháján átjárt a szél. Mint mondják, egy Sárgarigó dalolta a nászindulót.
A hegytetőn a HétTölgyKatedrális oltára előtt fogadott hűséget a vőlegénynek szavak nélkül. Tanúja volt esküjüknek a Hét Bölcs Tölgy, melyből a katedrális állt. A násznép a hegygerinc mentén feltörekvő, fákká változott karneváli menet lett. A fák rügyecskéiben már ott volt megfigyelőként születendő utódaik hét nemzedéke. Akik nem a karneváli menetben voltak, azok a HétBolygóról figyelték az eseményeket.
A Nap sugarai fénypászmákkal világították meg őket.
A mennyasszony s a vőlegény a szertartás alatt csak egymás szemébe néztek. Ott látták meg egymás szemében a közös jövőt. Látták a tiszta utat és a buktatókat is, amik próbatételei lettek később az életüknek.
Ennek tudatában, kezükkel megformázott semleges energiagömbjeiket egyesítették.
Egymásba olvadó jin és jang, melynek megdöbbentő lett így a súlya.
Kitöltötték egymás hiányzó részét. miközben hő- és fényjelenség mellett AranyEső hullott. Az AranyEsőCseppek gyöngyszemekként hulltak és bukfenceztek a friss fűszálak között.
Ettől a pillanattól kezdve egy magasabb energiaszintre lépett az emberpár, és minőségileg is mássá lett ez az energia.
Feltételnélküli Szereretet a neve ennek az energiának, ez akkor tudatosult bennük.
Ha ez az energia egy kis sérülést is szenved, apró rés keletkezik az energiagömbön és lassan arany-gyöngyszemenként szétgurul a Kapcsolat.
Ha egy-két aranygyöngy elgurul, azt könnyű megkeresni és visszavinni, de ha már sok elvész, akkor a gömb lassan ellaposodik és már csak egy bizonyos szemszögből látszik egésznek. Visszaesik egy előző energia dimenzióba, a sivár síkvilágba. Nap- és Holdfogyatkozás váltogathatja egymást életükben, és a harmonikus ritmus is elveszhet. Kizökkenthetnek.
Innen csak egy Újjászületés hozhatja meg a magasabb dimenzióban való egyesülés reményét.
Az újjászületés előtt viszont végig kell járniuk a megpróbáltatások tizennégy stációját, melynek a végén megsemmisülhetnek. Feladhatják anyagi vágyaikat és az ürességet élhetik meg.
Amikor már teljessé válik sötétség, akkor egy pillanatnyi derengésből felragyoghat a Fény.
Ehhez mindegyiküknek oda kell illeszteni önmagát kijavítottan, most már hibátlanul a Közös Beavatódásba és megerősíthetik elveszettnek vélt esküjüket
(2006-2023)
Gyerekkori érzések, megyőződések felidézése közben pedig megjelent a jegenyefa.
2. Jegenyefa
KönnyEsőErdőFái
Kisgyerekként kinézve a negyedik emeleti ablakból, azt gondoltam, hogy a szelet azok a hatalmas jegenyefák okozzák, amik az átellenben levő bérház kertjében álltak. Egy még ma is ott látható távolban.
......
A fordított nézőpont illusztrálására pedig a minap találtam:
3. Fügefa
Lombkoronával lefele növő fügefa
Különleges fával találkozhatnak a látogatók Olaszországban, a Nápoly közelében fekvő Bacoliban. Az egykori ókori város, Baiae maradványai ma is láthatók, ám egy botanikai ritkaság miatt is sokan keresik fel a romokat.
Az egyik boltívban ugyanis egy fügefa, dacolva az elemekkel, szépen, szabályosan nő - lefelé a Baiae Termái Régészeti Parkban. A növény kiválóan érzi magát, és még termést is hoz.
A lap emlékeztet rá, hogy az ókorban ez a hely egy nyüzsgő és divatos üdülőhely volt az uralkodó osztály számára. A hatalmas, ma már részben tenger alatti régészeti parkot a régészek úgy írják le, mint az ókori római kor Monte Carlóját, ahol olyan politikusoknak és császároknak volt otthona, mint Caesar, Augustus és Néró.
A hely azonban aktívan vulkáni terület volt. A több évszázadon át tartó földkéreg mozgás hidrotermális és szeizmikus aktivitást váltott ki, ami miatt a város nagy része lesüllyedt a vízszint alá. Az 1940-es években egy pilóta vette észre, hogy a hullámok alatt épületek vannak. Két évtized múlva kezdték el kutatni a helyet, ahol a föld feletti romok között él a nevezetessé vált fa is.
A látogatók az elsüllyedt várost üvegfenekű hajókon nézhetik meg.
........
A röghözkötött biztosnak vélt gyökerek is képesek a helyváltoztatásra
.....
A bútorainkká lett fákból is kelhet ki új élet.
egy öreg almafa asztal...
„Az élet bennünk olyan, mint a folyóban a víz. Egyik esztendőben magasabbra emelkedhet, mint valaha, és eláraszthatja a kiszikkadt felföldeket…
Az, ahol lakunk, nem volt mindig szárazföld. Messze benn a szárazon még ma is látom a partokat, amelyeket a folyam valamikor régen kivájt, mielőtt a tudomány elkezdte följegyezni az árvizeket. Mindenki hallotta a történetet, amely bejárta New Englandet: hogyan kelt ki egy szép, erőteljes bogár egy öreg almafa asztal lapjából, amely hatvan esztendeje állt egy farmer konyhájában, előbb Connecticutban, később Massechusettsben; de a petét, amelyből kikelt, az élő fába még annál is régebben rakták le, mint kitűnt a fölötte elhelyezkedő évgyűrűkből, és hetekbe telt, amíg a bogár mindenki által hallható percegéssel kirágta útját a szabadulásba; talán egy fazék véletlen melege költötte ki.
4. Pálmafa
„Sétáló fák"
Az ecuadori esőerdők mélyén olyan pálmafákra bukkantak, melyek képesek a gyökerük segítségével akár 20 méter távolságot is vándorolni egy év alatt.
Ecuador szívében, a Sumaco Bioszféra Rezervátum területén fedezték fel a sétáló pálmafákat (Socratea exorrhiza), melyek társaikkal ellentétben képesek a helyváltoztatásra, írja a BBC. Ha valami veszélyezteti a túlélésüket, egyszerűen „odébbállnak”.
25 méteres sétáló óriások
Az ecuadori Sumaco Rezervátumot gyakran mesebeli erdőként emlegetik, különleges élővilága miatt. A Közép- és Dél-Amerikában őshonos sétáló pálmafákat, melyek akár 25 méter magasra is megnőnek, a világon egyedülálló természeti csodaként tartják számon a tudósok is.
A gyökereivel halad előre
A sétáló fák szép lassan vándorolnak az erdőben, ahogy a gyökereik mindig újra nőnek a régi helyén. Általában nedves területeken található, ahol az állandóan újranövekvő gyökereivel kapaszkodik a talajon. Ahogy a talaj erodálódik, vagy meglazul, a fa szilárd talaj után kutatva új, hosszú gyökereket ereszt. Miután az új gyökerek megkapaszkodtak, a fa kissé előrehajol és a régi gyökereit a levegőbe emeli. A folyamat, ahogy a fa áthelyezi magát egy szilárdabb területre, vagy olyan körülmények közé, ahol több a napsütés, hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat.
A gyökerek akkor is újra tudnak nőni, ha alkalmazkodni kell egy új helyzethez. Ha például egy másik fa rádől egy sétáló pálmára, akkor a gyökerei újranövesztésével meg tudja változtatni a pozícióját, és ki tudja menteni magát a rádőlt farönk alól.
Ez a képesség túlélésül szolgálhatott a dél-amerikai esőerdők irtásánál, hiszen a tömeges fairtáskor kialakuló talajerózió ellenére a sétáló pálmafák mindig képesek voltak gyökereikkel megtalálni az új, szilárd talajt.
(Fotó: Peter Vrsansky)
A bútorainkká lett fákból is kelhet ki új élet.
5. Almafa
egy öreg almafa asztal...
„Az élet bennünk olyan, mint a folyóban a víz. Egyik esztendőben magasabbra emelkedhet, mint valaha, és eláraszthatja a kiszikkadt felföldeket…
Az, ahol lakunk, nem volt mindig szárazföld. Messze benn a szárazon még ma is látom a partokat, amelyeket a folyam valamikor régen kivájt, mielőtt a tudomány elkezdte följegyezni az árvizeket. Mindenki hallotta a történetet, amely bejárta New Englandet: hogyan kelt ki egy szép, erőteljes bogár egy öreg almafa asztal lapjából, amely hatvan esztendeje állt egy farmer konyhájában, előbb Connecticutban, később Massechusettsben; de a petét, amelyből kikelt, az élő fába még annál is régebben rakták le, mint kitűnt a fölötte elhelyezkedő évgyűrűkből, és hetekbe telt, amíg a bogár mindenki által hallható percegéssel kirágta útját a szabadulásba; talán egy fazék véletlen melege költötte ki.
Kiben ne erősödnék meg a feltámadásba, a halhatatlanságba vetett hit e történés hallatára? Ki tudja, hogy a legközönségesebb bolti bútordarabból minő gyönyörű szárnyas kelhetne ki, melynek tojása évtizedeken át feküdt eltemetve a társadalom halott, száraz életének koncentrikus fás rétegei alatt, holott eredetileg az élő, zöldellő fa alburnumába rakták le, ez azonban fokozatosan rideg sírjává változott; de pengő rágcsálását talán évekig hallgatta az ünneplő ebédlőasztal körül ülő embercsalád, amíg végre kitört, s most élvezheti tökéletes nyári életét.
Nem állítom, hogy Péter és Pál mindezt megérthetik s megvalósíthatják; ilyen az a holnap, amelynek hajnalát puszta idő-telés sosem hozhatja el. A fény, amely elvakítja szemünket, számunkra sötétség. Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk. S még számos reggelre virradunk. A Nap csak egy hajnalcsillag.” (Henry David Thoreau)
Nem állítom, hogy Péter és Pál mindezt megérthetik s megvalósíthatják; ilyen az a holnap, amelynek hajnalát puszta idő-telés sosem hozhatja el. A fény, amely elvakítja szemünket, számunkra sötétség. Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk. S még számos reggelre virradunk. A Nap csak egy hajnalcsillag.” (Henry David Thoreau)
Levelében az öreg fa sziluettje.
Érzékeim új életre keltek
(I Was Brought To My Senses)
A gondolataimmal egyedül ma este
A Tyne partján sétáltam
Azon tűnődtem, hogyan tudnálak meghódítani
Vagy hogyan lehetnél az enyém
Hogyan lehetnél az enyém
A szél oly kitartó volt
A viharos Dél meséivel
De amikor észrevettem két madarat egy fügefán
Hirtelen kiszáradt a szám
Kiszáradt a szám
Majd minden ok vagy értelem nélkül
A két madár felszállott
S amerre e két madár repült
Esküszöm, téged és magamat láttam
Téged és magamat láttam
Sétálni indultam ma reggel
És mintha egy fátyol lebbent volna le a szememről
Először láttam a mennyország művét
A vonalat, hol a hegyek és az ég egymásé lesznek
És körülöttem minden egyes éneklő fűszál
A nevedet kiáltotta és azt, hogy szerelmünk örökké tart
És minden levél belsejében
Ott van egy öreg fa sziluettje
Benne látszik mit hoz a jövő
S milyen volt eddigi múltunk
És a zűrzavarból
Ahol a folyó és a tenger találkozik
Sosem látott dolgok lesznek
Sosem látott dolgok
Az érzékeim új életre keltek
Vak voltam, de most már látom
Minden jel a természetben
Azt mondja, hogy hozzám tartozol
Tudom, ez így van
Előre megírva a kék égen
Mely oly kék mint a szemed, olyan kék mint a szemed
Ha a természet színe vörös a fogakon és a karmon
Mint a téli fagy, s a nyári enyhülés
A sebek, melyeket ő ejtett rajtam
Ezek a sebek gyógyítanak meg
S olyanok leszünk mint a Hold és a Nap
Amikor járjuk magasztos táncunkat
Keringőzünk majd az égen át
S fekszünk egymás mellett
És a zűrzavarból
Ahol a folyó és a tenger találkozik
Valami új érkezik
Valami jobb érkezik
Az érzékeim új életre keltek
Vak voltam, de most már látom
Minden jel a természetben
Azt mondja, hogy hozzám tartozol
.....
Sting: Zuhanó Merkúr(Mercury Falling - 1996)
Fordította: Nagy Gergely
....
Koronafélénkség
Egyes fák eddig megmagyarázatlan okokból úgy nőnek, hogy közben gondosan elkerülik más fák koronáit. Még véletlenül se érnek össze. A természetes jelenség neve angolul “crown shyness”, magyarul leginkább koronafélénkségnek fordítható.
Ezeknek a fáknak a felső ágai egyszerűen nem szeretnek más ágakhoz érni.
Az érdekes jelenséget először az 1920-as években figyelték meg, és azóta számos elméletet állítottak fel, hogy megpróbálják fejtegetve az okokat.
Egyesek úgy vélik, a fák azért viselkednek így, hogy csökkentsék a kártevők terjedési-átvándorlási lehetőségeit. Mások szerint viszont a növények megkísérlik megóvni egymást az ágak letörésétől, de az is felmerült, hogy így optimalizálják a fényviszonyokat, a lehető leghatékonyabb fotoszintézis.
Évgyűrűk
2020 első hetében álmomban kisimultak a dolgok a világban.
Minden megállt, még a kilőtt nyíl is a levegőben. Minden megbékélt. A szférák zenéje zengett. Felkelt a Nap és a Hold, és a bolygók mind együtt álltak a Földdel.
Akkor is eszembe jutott, hogy a kizökkent világot csak úgy tudjuk visszazökkenteni, ha előbb leállítjuk - megnyomjuk a "ctrl-alt-del" gombokat egyszerre - és újraindítjuk.
A szívvel is így van, ha fibrillál, a defibrillátorral megállítják és utána mellkaskompresszió és lélegeztetés következik… a Bee(méh) - Gees(geszt) Stayin alive (Életben maradni) - ritmusára.
(A név eredete: a Bee Gees lehetett Barry Gibb monogramja, a Brothers Gibb rövidítése - a pályájuk elején így mutatta be őket a DJ “B. G-s” kiejtve).
A Bee - Méhtől - 6 szögletű lép alakzathoz asszociálhatunk. A Gees - geszttől - pedig az életfa közepén lévő sötét évgyűrűkig.
oda-vissza fordítgattam a "gugli" fordítóval ilyen kifejezés jött fel: a thousand dollars - we paid five gees (ez valószínű fapénz lehetett - fabatka?! :) )
a geszt - heartwood - a fa szíve
"Nézz mélyen a természetbe, és akkor mindent jobban fogsz érteni. "
~ Albert Einstein
Uszadékfa szív: @themostaveragehuman
Megjegyzések
Megjegyzés küldése