2023.02.09. Váltópályaudvar

 

Az "égi váltópályaudvar" kifejezést a R. Fulghum (unitárius lelkész): MÁR AZ ÓVODÁBAN MEGTANULTAM MINDENT, AMIT TUDNI ÉRDEMES - Tűnődések hétköznapi dolgokról könyvében olvastam először.

"Elias Schwartz cipész. Alacsony, kövérkés, kopasz, nőt­len zsidó. — Régi vágású foltozóvarga vagyok — mondo­gatja —, se több, se kevesebb. Én viszont biztosan tudom, hogy a Haiho láma 145. reinkarnációja.

A Haiho láma 1937-ben halt meg, és a Sa-skya kolostor szerzetesei negyven éven át hiába keresték reinkarnáció­ját. Tavaly nyáron hozta a történetet a New York Times. A cikk szerint onnan lehet megismerni a Lámát, hogy jár­tában titokzatosan bölcs dolgokat beszél és művel, és hogy Isten akaratát teljesíti, anélkül, hogy tudná, miért.

Az égi váltópályaudvar hihetetlen tévedése folytán a Haiho láma Elias Schwartz személyében született újjá.

Akkor kezdtem gyanakodni, amikor öreg Bass papucs­cipőmet vittem hozzá megjavíttatni. Elias Schwartz figyel­mesen szemügyre vette a lábbeliket. Hangjába bánat ve­gyült, amikor kijelentette, hogy javításra már nem érde­mesek. Elfogadtam a kedvezőtlen ítéletet. Aztán fogta a cipőket és eltűnt az üzlet hátsó traktusában. Meglepetten várakoztam. Egy barna papírzacskóba csomagolva hozta vissza, gondoltam azért, hogy haza tudjam vinni.

Amikor otthon este kinyitottam a zacskót, két ajándé­kot és egy cédulát találtam benne. A cipőkben egy-egy pa­pírba csomagolt csokoládés keksz volt, a cédulán pedig ez állt: „Ha nem is érdemes megcsinálni valamit, azért ér­demes jól nem megcsinálni." Elias Schwartz.

A Haiho láma újra támad.

A szerzetesek pedig kereshetnek tovább. Én ugyanis so­hasem fogom elárulni, amit tudok. Minden egyes lámára szükségünk van."

 

Az "égi váltópályaudvar"

A szó hallatán megjelent a képzeletem határán egy hatalmas váltpályaudvar képe, ahol megtestesülésre váró lelkek sora várakozik, ki padokon ülve, ki fel-alá sétálgatva a peronokon, ki pedig az égi restiben kávézgatva várja, hogy lent a Földön végre apja és anyja egymásra találjon és ő beleköltözhessen abba az éppen megtermékenyült petesejtbe. Hogy megkezdődhessen a sejtosztódás, és 9 hónap elteltével egy 3-4 kilót nyomó csecsemő nagyságú "bőrborítású szkafanderben" testet öltsön.
A várakorás utolsó pillanatában még megerősítésként a Jóisten a fülükbe súgja, hogy miért is a testetöltés, s részletgazdagon levetítse egy gömbpanoráma vetítővászonra a jövőben megtörténő események halmazát, ahol egyszerre történik minden. Hogy majd álmukban, vagy tudatossá válásuk során egy kis elcsendesedés után fel tudják eleveníteni és földi létükben időbeliséget adhassanak a leszületés előtt ömlesztve látott történéseknek. 

"Istenem, melyik volt az a szó, amelyet születésem pillanatában a fülembe súgtál? – Első tekintetre Keresztelő János alakjával nem igen tudunk mit kezdeni. Életellenesnek találjuk viselkedését, nem vonz pusztai magánya, zavarnak kemény szavai. Közelebbről vizsgálva életét azonban egyenesen eszményképpé válik". – Hajnal Róbert atya elmélkedésében olvastam erről. 

"Keresztelő János sorsa Születése. Miért született János? Azért, hogy a Messiás előfutára legyen, hogy előkészítse az Üdvözítő eljövetelét. Mindezt ő maga mondta el saját magáról: 

„Én a pusztában kiáltónak szava vagyok.” 

János tehát tudja, miért született. 

....

Romano Guardini írja: „Minden újszülöttnek a születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó értelmét. Az örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon tőlünk.” Istenem, melyik volt az a szó, amelyet születésem pillanatában a fülembe súgtál? Van, aki azért született, hogy könnyítsen mások szenvedésén, vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy imára kulcsolt kezek legyenek ebben a pogány világban. Vianney Szent János megértette: ő arra született, hogy feloldozó kéz legyen. Lisieux-i Kis Szent Teréz azért, hogy szeretet legyen az egyház szívében. Mindenki valamiért született. Az ember csak akkor lehet megelégedett, ha megérti, miért született, Ez képes értelmet adni életének. 

Van a lélektanban egy vizsgálati módszer, amelyet a „befejezetlen mondatok tesztjé”-nek hívnak. Egy sor megkezdett mondatból áll, melyeket be kell fejezni. A mi megkezdett mondatunk talán így kezdődhetnék: 

„Azért születtem, hogy legyek …szeretet az egyház szívében, …könny a szenvedők szemében, …simogató kéz a kórteremben, …népem vigasztalója, … az ifjúság nevelője …” 

http://talita.hu/magazin/keresztel-janos-kueldetesees-a-tied/

....

Ebben a testetöltésben sem hagy bennünket egyedül a Jóisten. Mindig akad egy-két angyali segítőnk. Gyerekkorban a felnőttek számára láthatatlan törpék alakjában, mint azt Török Sándor Kököjszi és Bobojszájából is ismerjük. Felnőtt korban pedig akkor jelennek meg emberi alakban, amikor nagy a szükség. Az inkognitó miatt angyalszárnyaikat addigra kantárokkal kell a testükhöz rögzíteni.

"A szabadnapos rendőr

Egy kedves ismerősöm pedig arról mesélt, hogy egy hétvégén a lázas gyerekét az egyik kórház ügyeletére kellett vinni. Autóval mentek, s míg a felesége a gyerekkel várt a rendelőben, addig ő visszament az autóhoz, hogy elintézzen még ezt-azt. Visszaérkezve látta, hogy a bal első kerék leeresztett. Neki is állt nyomban a kerékcserének, de éppen hogy belefogott, egy fiatalember felajánlotta a segítségét. A szerelés közben kiderült, hogy szabadnapos rendőr volt a segítője. A végén pedig be is mutatkozott: „Angyal Péter vagyok” – mondta." http://talita.hu/magazin/kantaros-szarnyu-angyalok/

Az "égi váltópályaudvar" működését pedig azóta is figyelem, s ha meglátom egy-egy ember sorsának alakulásában az ilyen jellegű összefüggéseket, akkor mindig eszembe jut, hogy mit össze dolgozott a Jóisten és az őt segítő szeráfok és angyalok hada odafönt, hogy egy-egy életút beteljesedjen.

.....
Filmekben lehet jól lekövetni az ilyen beteljesedést:

21 gramm

Alejandro González Inárritu a halál témáját körüljáró három filmje – a Korcsszerelmek, a 21 gramm s a Bábel – közül e 2003-ban bemutatott középső alkotásában három nehéz sorsú szereplő életeseményei szövevényesen, bár időben nem lineárisan, de egységet alkotnak.

A volt piti bűnöző, drogos, alkoholista Jack már a börtönben a vallásban talál menedéket, s jó útra tér. Christina leállva a drogokkal, családot alapít. Paul halálos beteg, és új szívre vár. Közös keresztútjuk útkereszteződésében Jack elgázolja Christina férjét és két kislányát, akik szörnyethalnak, Paul pedig Christina férjének szívét kapja meg.

Ettől a katasztrófától mindegyikük valahogyan visszaesik az előző létállapotába: Jack a hitét veszti, Christina ismét drogos lesz, Paul pedig bár tovább élhet ugyan az új szívvel, de az előző kapcsolata zátonyra futásával és a tudattal, hogy más életének az árán születhetett újjá, teljesen összeomlik, s egyszer csak kiderül, hogy ezt a szívet sem fogadja be a szervezete.

A további bonyodalmak úgy kezdődnek, hogy Paul felkeresi Christinát, akivel később viszonyba kezd. Christina megbosszulná a családja halálát, és ezért Pault is belevonja tervébe. Egy lepukkant motelszobában a három szál összefut, s végül egy verekedést, lövöldözést követően Paul az öngyilkosság mellett dönt, de ez sem sikerül neki.

„Hány életet élünk? Hányszor halunk meg? Azt mondják, az ember a halála pillanatában 21 grammot veszít a testsúlyából, mindenki. Mennyi az a 21 gramm? Mennyi vész el? Mikor veszítjük el azt a 21 grammot? Mi vész el vele? S mennyit nyerünk? És mit nyerünk? 21 gramm, amennyi 5 darab 5 centes súlya, amennyi egy csoki szelet súlya, amennyi egy kolibri súlya. 21 grammnak mennyi a súlya?”

Paul haldoklása közben, már a kórházban hangzanak el ezek a gondolatok, miközben megtudjuk, hogy a Christinával való rövid viszonyából egy új élet fogant.

Az „égi váltópályaudvaron” addig igazgatta egy feljebb való erő e három szereplő keresztútját, míg egy „megváltó csecsemő” képében végleg megtörhet mindhármuk családi „átokmintája”. (Antalffy Yvette)

Vannak filmek, ahol félreértehetlenül egy pályaudvaron indulnak el az események.

K-PAX

Az első kép a pályaudvar, ami akár Jákob lajtorjája is lehetne, hiszen nem csak földi utasok vannak itt egy kis időre, míg átszállnak egy másik vonatra, hanem ég és föld között is vannak utasok.

A kamera mutatja, ahogy a felkelőnap a pályaudvar rácsozatán átvilágít és abban a magaslatban is vannak emberek, jönnek-mennek.

Látjuk, ahogy a pihék, porszemek, „angyal szárnydarabkák” lebegnek szinte súlytalanul.

Halljuk egy talán a vietnami háborúban lábát-vesztett fekete bőrű, tolókocsiban ülő koldusnak a hangos kéregetését, és ahogy megszólít személy szerint mindenkit és egy kis humorral próbál tőlük alamizsnát kérni. (A humor az ember legistenibb része)

Majd látjuk, hogy megdermed a tekintete, amint a fény a pályaudvar közepén kiteljesedik és a közepén megjelenik egy teljesen átlagos ember, napszemüvegben Kevin Spacey, a színész személyében. (Neve magában rejti az űrből jövőségét is, csak úgy mellesleg)

Ott áll és kavarog az égi és földi váltópályaudvar körülötte. Majd hirtelen bele is keveredik valamibe a segítőkészsége miatt egy zsebtolvajlás kapcsán.

Nincsenek papírjai, a napszemüvegét nem veszi le, mert nagyon bántja a fényes bolygó fénye a szemét. Az odaérkező rendőrök helyből drogosnak tartják őt, akit az egyik kérdésre, hogy honnan jött és hová utazik ezt válaszolja:

• Megérkeztem. Utazásaim egy időre befejeződtek.

és hogy nem erről a bolygóról való, hanem a K-Pax-ről.

(Jézus is mond hasonlót: az én világom, nem ebből világból való)

https://yvette-hildegard.blogspot.com/2009/01/k-pax-belso-bolygo-filmelemzes.html

.....

2016. július 23., szombat

No music! No life! - on the Train

A zene életre és a nagybetűs ÉLETRE gyakorolt hatásáról való elmélkedés a "zónázón".

A minap a barátnőmhöz utaztam a Budapest és Székesfehérvár között zónázó vonaton. Megállapítottam, hogy azért van fejlődés a MÁV-nál. Míg három éve egy órát döcögött a vonat Velencére, ma ezt utat 38 perc alatt teszi meg. (Mondjuk visszafelé azért 45 perc a menet idő.)

A velem szemben levő ülésre egy kb. 12 éves süldő lányka és az anyukája telepedett le.
A lányka azon nyomban fülébe nyomta okostelefonja fülhallgatóját, és a táskájából elővett egy No music! No life! feliratú füzetet és fellapozta. Tán ilyenkor is nyelvet tanul - gondoltam, de a füzet feliratát látva, talán dalszövegek lehettek benne. Utóbb egy apró, csillós fedelű jegyzettömbbe átmásolta az egyiket.

Majd okostelefonján megmutatott valami "aranyosat" az anyukájának és újra elmerült a zenében.

Mert hát, ha nincs zene, nincs élet!

Herrmann Hesse az Üveggyöngyjáták egyik fejezetében pedig így fogalmaz a zene életre / ÉLETRE gyakorolt hatásról.

"A zene eredete nagyon messzire nyúlik vissza. A mértékből keletkezik, és a nagy Egyben gyökerezik. A nagy Egy nemzi a két pólust. A két pólus nemzi a sötétséget és a fény erejét. Ha béke van a világban, ha minden nyugalomban van, s változásaiban a felsőbb parancsokat követi, akkor a zene tökéletes. Ha a vágyak és szenvedélyek nem járnak hamis úton, a zene tovább tökéletesül. A tökéletes zenének megvan az oka. Az egyensúlyból jön létre. Az egyensúly a törvényből, a törvény az egyetemes értelemből keletkezik. Ezért zenéről csakis olyan emberrel lehet beszélni, aki felismerte az egyetemes értelmet. A zene ég és föld harmóniáján alapul, a fény és homály egybehangzásán. Természetesen a hanyatló államok és a pusztulásra érett emberek sem nélkülözhetik a zenét, de az ő zenéjük nem derűs. Ezért: minél harsányabb a zene, annál komorabbak lesznek az emberek, annál nagyobb veszélyben forog az ország, annál mélyebbre süllyed a fejedelem. Ily módon a zene lényege is veszendőbe megy. Minden szent fejedelem a muzsikában a derűt becsülte a legtöbbre. ... Csu államának bukását az okozta, hogy a varázsmuzsikát kitalálták. Igaz minden ilyen zene igen zengzetes, de valójában távol áll a zene lényegétől. S mivel az igazi zene lényegétől eltávolodott, ezért ez az ilyen zene nem is derűs. Ha a zene nem derűs, a nép zúgolódik, s kárt szenved' az élet. Mindez abból ered, hogy félreismerik a zene lényegét, és csak zengzetes hatásokra törekednek. Ezért egy jó, rendet tartó korban a zene nyugodt és derűs, a kormányzás pedig egyenletes. Egy nyugtalan korban a zene izgatott és dühös, és a kormányzás a feje tetejére áll. Egy hanyatló állam zenéje érzelgős és szomorú, s kormányzata veszélyben van."

....

Gyerekkoromban, amikor vonaton utaztunk, a távíróoszlopok drótjainak hullámzásán tünődtem, miközben kattogtak a vonatkerekek a dilatációs hézagokon és váltókon át. A vonat zakatolása pedig egy Illés szám ritmusát adta ki.

Egy régi kép, egy kisgyerek,

Ki tudja már, miért nevet,

Egy másik arc, egy kisleány,

Ki tudja már, miért vidám.

…………….

Szegény fiú, szegény leány,

Nem tudja, még mi vár reá,

Még nem tudom, mi lesz velem,

Bár sejteném az életem.

https://youtu.be/e8DAyCK1bM4

.....

Végül pedig a Déli pályaudvar végében, ahol a váltók váltanak egy "vonatnéző", amit egy kreatív szülő épített a kőkerítésre, két hellyel: egy a nagyobb testvérnek, egy pedig a kisebb, karonülőnek. Ők még talán emlékeznek is az eredeti nagy "égi váltópályaudvarra" is, azért is szeretnek idejárni.