2022.12.18. Fénytörés mint színjáték
AMIKOR TURNER KÉPEIN MEGJELENIK A FÉNY
„Nem azért festettem, hogy megértsék, hanem, hogy megmutassam: miféle színjáték ez.”
A Szépművészeti Múzeum ezúttal Turner és Itália címmel az angol tájképfestő festményeiből és grafikáiból rendezett kiállítást, mely 2009. október 25-ig volt látogatható.
A Temeraine hadihajó utolsó útja a Temzén napnyugtakor című képe nem része a kiállításnak, de ahogyan közeleg az ősz, és haladunk előre az emberélet útján, érdemes belemélyednünk az alkonyi fények e gyönyörű megjelenítésébe.
Joseph Mallor William Turner (1775-1851)
A XIX. századi modern festészet irányzatainak elindítója, is hatással van a barbizoni iskolára. Isten adta tehetség. Tizenhárom évesen készített rajzait apja borbélyüzletének kirakatában helyezi el. Tizenöt, amikor óriási elismerésben részesül; az egyik képét beválogatják az Akadémiára. Tizennyolc éves korában saját stúdiója van. Még húsz sincs, amikor már rajzainak másolatait is vásárolják.
1802-ben – akkor huszonhét éves – a királyi Akadémia teljesértékű tagjává választják.
Több mint hatvan éven át fáradhatatlanul dolgozik, még útközben is. A lovas kocsiból kihajolva és a Temzén hajókázva - saját tutaján működő mozgó műtermében – is témát keres. Szorgalmasan készíti vázlatait bélyeg vagy képeslap nagyságban.
Képeit vizsgálva, mindenütt a fény ábrázolásáért folytatott vívódására bukkanunk.
Ahogy maga is írja:
„Hogy jelenik meg a fény a légkörben...”, vagy „Nem azért festettem, hogy megértsék, hanem, hogy megmutassam: miféle színjáték ez.”
Úgy ábrázolja a természetet, ahogy addig senki sem látta és láttatta. Élete vége felé alkotott vásznai mindmáig azt a hatást keltik, mintha a néző először csodálkozna rá a színek és fények világára.
Van már tíz éve, hogy a címül választott gondolatot meghallottam a kvantumfizikus-ökofilozófus Fritjof Capra egyik filmjében:
“Amikor Turner képein megjelenik a fény.”
Akkor tudatosult bennem újra, hogy a fény kettős, hullám- és anyagtermészetű, s hogy mennyi energia van egy fénysugárban. Így jön tehát létre a sok szín – a vöröstől az ibolyáig – a látható tartományban, valamint a festék anyagába rejtett művészi alkotások kisugárzása is.
A festő e kép elkészítésekor már 64 éves, túl a francia forradalom és a napóleoni háborúk korán. Megöregedett tehát, és itt van az ősz is. Az alkotó is az elmúláson mereng, ahogy önmagát egy sok csatát megvívott, hatalmas hadihajóként, bevont vitorlákkal a Temze vizére varázsolja. A háttérben a vízen aranyhidat építő, hűvös fuvallatokat maga után hagyó szeptemberi nap bujkál az áttetsző felhők között.
Elérkezett az idő a visszavonulásra és a világgal folytatott nagy harcok emlékének megszelídítésére.
Az öreg hajó az „utolsó” kikötőbe sem tud már a maga erejéből eljutni.
Segítségére egy révkalauz siet, amelyet már nem a vitorlákba fogott szél, vagy az evezőlapátok adta lendület visz tovább.
Új idők és új fények teremtődnek a szemünk láttára. Az idős Turner lelkes figyelője a változásoknak, hisz több képén is megjelenik a gőzhajtású gép, hajó vagy mozdony. Az eddig megfestett angliai erdők fáiban felhalmozódott fény most a gőzhajók kazánjaiban újra felízzik, hogy hővé alakulva, gőzzé változtatva a vizet, új energiát teremtsen. Nemcsak évszakváltás szemtanúi vagyunk, hanem egy korszakváltáséi is. Beköszönt új lehetőségeivel a gépek kora. Az idő felgyorsulni látszik. Mostantól már majd nem hónapokig tart az út a Temzén a csatorna torkolatig, vagy a ködös Albionból a napfényes Itáliába, ahová olyannyira vágyakozott fiatal korában a mester.
(A cikk a Szív 2009 szeptemberi számában jelent meg.)
Aztán a minap fb-on egy fekete-fehér fényképen láttam meg szinte ugyanazt a képet, amit Turner festett.
Mother and daughter watch a tall ship navigate the Thames assisted by a steam tug, London, ca. 1880 - Sunderland Antiquarian Society #victorianchaps #vintage #riverthames #london
#retro #victorian #goodolddays #1880s #pastlives #oldphoto #history
Megjegyzések
Megjegyzés küldése