2023.01.22. Mark Twain

“A Halley-üstökössel jöttem, 1835-ben A következõ évben [1910] újra jönni fog és én arra számítok, hogy elmegyek vele. Életem legnagyobb csalódása lenne, ha nem vele együtt távoznék. A Mindenható kétségtelenül azt mondta: »Nos itt van ez a két kiszámíthatatlan csaló; együtt jöttek, együtt is kell elmenniük.« Oh, én mindezt elõre látom”. (Astronomy, 1986/3. 28. o.)

   A Halley-üstökös 1910. április 20-án haladt át a perihéliumon. A következõ napon örökre lehunyta szemét Samuel Langhorne Clemens, akit a világ Mark Twainként ismert.

Az édeapám kedvenc könyve volt és ő tovább is örökítette az első unokájára Mark Twain Tom Sawyer kalandjai megsárgult példányát. A könyvben levővő sok-sok csibészségből és bölcselletből gyakran idézett nekünk.

A híres kertésmeszelős jelenetet pedig kifejezetten tanmesének szánta. Hogyan kell a nem-szeretem munkát jutalomként prezentálni?!

"Jó későn érkezett haza, és amint óvatosan igyekezett az ablakon befelé, csapdába esett, a rá várakozó néni személyében. Mikor a néni meglátta Tom öltözetének állapotát, elhatározása, hogy Tom szombati szünetét kényszermunkára fogja változtatni, sziklaszilárddá vált.

Szombat reggelre virradt. Csillogó nyári verőfény ömlött végig mindenen, élet és jókedv lüktetett mindenütt. Vidám dal csilingelt, és ha csordultig töltötte a fiatal szíveket, nóta fakadt az ajkakon. Minden arcon öröm ragyogott, az emberek mozgása könnyebb, tavasziasabb lett.

Virágban álltak az akácok, és illatuk megtöltötte a levegőt.

A falu fölé emelkedő Cardiff-hegy üde zöld színben pompázott. Elég messze is volt a dombocska, hogy csábító, békés, távoli ígéretföldjének tűnjék.

Ekkor megjelent a színen Tom. Vödör meszet és hosszú nyelű meszelőt cipelt magával.

Végignézett a kerítésen, és mélységes bánat szállta meg lelkét. A természet ragyogó vidámsága egyszerre elröppent. A kerítés vagy harminc méter hosszú és majdnem három méter

magas volt.

Tom úgy érezte, hogy az élet reménytelen, súlyos teher. Sóhajtva mártotta meszelőjét a vödörbe, végighúzta a kerítés tetején, néhányszor megismételte ezt a műveletet, majd összehasonlította ezt a jelentéktelen fehér felületet a végtelen, messze nyúló kerítéssel, és elerőtlenedve leült egy fatörzsre. Ebben a pillanatban gondtalanul énekelve lépett ki a kapun Jim.

Vödröt vitt magával. Tom leküzdhetetlen undort érzett a vízhordással szemben, de a kútnál mindig van társaság: fehér, mulatt, néger fiúk, lányok ácsorogtak ott sorukra várva, beszélgettek, pihentek, csereberéltek, bámészkodtak, hajba kaptak. És az is eszébe jutott, hogy bár a kút alig volt százötven méterre, Jim sohasem jött vissza egy óránál előbb, sőt ekkor is rendesen valakit érte kellett szalasztani... Ez jutott eszébe, amikor megszólalt:

- Te, Jim! Nem akarsz egy kicsit meszelni? Hozok helyetted vizet.

Jim a fejét rázta.

- Nem lehet, úrfi. Öreg naccsága mondta, menj vízért, senkivel nem beszélj! Mondta

naccsága, hogy Tom úrfi majd kér téged, meszelj helyette, te csak csináld a dolgodat. Mondta

naccsága, meszelést ő maga ellenőrzi!

- Mit törődsz vele, hogy mit mond! Tudod, hogy mindig így szokott beszélni. Hoci azt a vödröt! Csak egy kicsit meszelj, mindjárt itt leszek. A néni sohasem fogja megtudni.

- Nem, nem merek, Tom úrfi. Öreg naccsága levágja a fejem. Biztos levágja.

- Mit? A néni? Meg se tud verni rendesen! Azt szeretném tudni, ki törődik azokkal a

pofonoknak nevezett cirógatásokkal, amiket ad? Szörnyen kiabál, de nem fáj, hacsak sírni nem kezd. Azt nem bírom. Te, adok neked egy golyót. Egy nagy üveggolyót.

Jim habozni kezdett.

- Üveggolyó - folytatta Tom -, csuda, mi?

- Isten bizony, csuda nagy! De én félek a naccságától.

De hát Jim csak emberi lény volt, a kísértés nagysága meghaladta erejét. Letette a vödröt, és kezébe vette az üveggolyót, de a következő pillanatban már égő, megtépett füllel, kiporolt

nadrággal, rohanva vitte a vödröt. Tom nagy buzgalommal meszelt, Polly néni pedig papucsát kezében lóbázva, szemében diadalmas tűzzel, visszavonult a csatatérről.

Tom buzgalma semeddig sem tartott. Eszébe jutott minden aznapra tervezett játék, móka, és bánata csak növekedett. Tudta, hogy minden pillanatban itt lehetnek a fiúk, mennek kirándulni, csatangolni, és mindenféle viccet fognak csinálni vele, mert neki dolgoznia kell.

Az a gondolat, hogy kinevetik, úgy égette, mint a tűz. Zsebéből előkaparta „földi javait”:

szögeket, golyókat, drótot, madzagot, bár tudta, hogy értük legfeljebb csak valami másfajta munkát vehetne, mint ahogy például Jimtől meg akarta venni a vízhordást, mint mégis valamivel kellemesebb munkát. Minden kincse kevés volt arra, hogy csak félórai szabadságot is vásárolhasson magának. Lemondott tehát a vesztegetésről, és szomorúan rakosgatta vissza zsebébe kincseit. Egyszer csak ebben a sötét és reménytelen pillanatban ragyogó ötlete támadt.

Újra felvette a meszelőt, és csendesen nekilátott a munkának. Már fel is tűnt ekkor Ben Rogers, az éppen, akinek a gúnyolódásától leginkább tartott. Vígan ugrált feléje, annak jeléül, hogy szíve gondtalan, és büszke várakozás feszíti. Almát evett, s melléje időnként dallamosan felüvöltött. Üvöltését mély hangú búgással váltogatta: gőzhajót játszott. Amint közelebb ért, félgőzt adott, a kormányrúddal az utca közepére vezette hajóját, majd kecses ívet leírva, teljes méltósággal és nagy szakértelemmel partot ért, éppúgy, mint a három méter mély járatú Big Missouri gőzös, melynek ebben a pillanatban ő volt a kapitánya, legénysége, gőzszirénája és hajója is egy személyben.

Parancsnoki hídjáról kemény vezényszavakat ordított, amiket saját úri személyében végre is hajtott.

- Állj! Fiúk! - Csingiling!

Lassan és óvatosan fogott hozzá a kikötéshez. Egymás után harsogtak parancsszavai, a sziréna felüvöltött. „Gyerünk! Gyerünk! Félgőz jobbra! Csingiling!” - ordította, jobb kezével hatalmas köröket írva le, mint a hajókerék, de úgy látszik, a fordulat túlságosan heves volt, vad sietséggel működni kezdett a bal keze is, és közben dühös parancsok pattogtak. Mikor bokros teendői mellett ráért, pöfögött és sistergett, ahogy jól nevelt gőzgéphez illik. Időnként a hajókürtöt is megszólaltatta: „Hu-hu-hu.” A kikötés sikerült. „Horgonyt vetni, fiúk! Gyerünk, gyerünk! Csingiling!” - vezényelt. - „Állj a gépekkel!” - harsogott egyre, aztán mindent elnyomott a kiáradó gőz sistergése.

Tom nyugodtan meszelt tovább. Tudomást sem vett a gőzösről. Ben egy pillanatra csodálkozva nézte, majd megszólalt:

- Kitoltak veled, mi?

Semmi válasz. Tom műértő szemmel vizsgálta az utolsó ecsetvonásokat, gyöngéd kézzel még

egyszer végigsuhant rajta a meszelővel, és az eredményt ugyanolyan szakértelemmel vizsgálta. Ben melléje szegődött. Tomnak folyt a nyála az alma láttára, de hősiesen kitartott munkája mellett.

- Kaptál jó munkát. Hogy ízlik, mi? - szólt újra Ben.

- Te vagy, Ben? Észre sem vettelek.

- Megyek fürdeni, nem jössz? Persze, majd elfelejtettem, te inkább dolgozol! Ugye?

Tom egy darabig szótlanul nézte.

- Mondd: mit értesz tulajdonképpen munka alatt? - kérdezte végre.

- Ezt a meszelést például.

Tom bemártotta a meszelőt, és közömbösen felelte:

- Lehet, de az is lehet, hogy a meszelés nem munka. Egy biztos, nekem tetszik.

- A végén még bebeszélnéd nekem, hogy szívesen dolgozol.

Tom csak meszelt szakadatlanul.

- Mi az, hogy szívesen! Csak azt mondd meg, miért ne csinálnám szívesen? Azt hiszed, mindennap meszelhetek kerítést?

Ez persze mindjárt más színben tüntette fel a dolgot.

Ben abbahagyta az almarágást. Tom nagy lendülettel húzta végig a meszelőt a kerítésen, fölle, föl-le, hátralépett, hogy lássa az eredményt, itt-ott kiigazította munkáját, majd újra megnézte az összhatást. Ben percről percre nagyobb érdeklődést árult el, mindjobban figyelt, és egészen belemerült a munka szemlélésébe. Egyszer csak megszólalt:

- Tom, hadd meszeljek egy kicsit.

Tom pillanatra habozott, már-már beleegyezett, de hirtelen megváltoztatta véleményét.

- Sajnálom, Ben, nem tehetem. Tudod, Polly néni szörnyű kényes erre a kerítésre. Hát még itt az utcán! Még ha a kertre nézne, nem szólnék semmit, és neki se lenne kifogása ellene. De igazán nagyon kényes erre a kerítésre, igen szépen kell kimeszelni, és fogadjunk, hogy ezer meg ezer, kétezer fiú közt sincs egyetlenegy se, aki annak rendje-módja szerint megcsinálná!

- Nem igaz, eressz engem, hadd próbáljam meg! Csak egy kicsit eressz. Én biztos hagynálak meszelni. Na, eressz, Tom!

- Isten bizony, szívesen engednélek, Ben, de Polly néni nem hagyná. Jim is akart meszelni meg Sid is, de Polly néni nem engedte őket se. Látod, Ben, enyém a felelősség! Képzeld, ha akármi történne meszelés közben...

- Marhaság! Úgy fogok vigyázni, mintha te meszelnél. De add már ide, hadd próbáljam meg!

Ne, itt van a fél almám is!

- Hát... nesze! De nem, Ben, inkább nem. Félek...

- Ugyan, itt az egész alma!

Tom keserű pofával adta át a meszelőt, de szíve vidám volt. És mialatt a kiérdemesült Big Missouri gőzös a forró napon arca verítékével dolgozott, a volt meszelőművész a közeli árnyékban egy hordón pihent, lábát a levegőbe lógatta, almáját rágta, és azon tűnődött, hogy keríthetné hálójába a többi ártatlant. Mert áldozatokban nem volt hiány. Egész sereg gyerek jött, hogy Tom munkáján mulasson, és ott maradt... meszelni.

Mikorára Ben megunta volna a munkát, Tom már „elcserélte” a következő részletmeszelést egy tűrhető állapotban levő papírsárkányért Billy Fisherrel, utána Johnny Miller következett, aki a ráeső részt egy döglött patkányért vette meg, amely egy hosszú madzagra volt kötve, hogy körbe lehessen forgatni.

Így ment ez órákon át, és mire a délután vége felé járt, Tom, aki még reggel földhözragadt szegény fiú volt, valósággal dúskált a „kincsekben”.

Az említett földi javakon kívül a következőket gyűjtötte össze: tizenkét golyót, egy fél szájharmonikát, egy darab kék üveget, amelyen gyönyörűen át lehetett nézni, egy cérnaorsót, lakatkulcsot lakat nélkül, egy pár ebihalat, tűzköveket, egy félszemű macskakölyköt, egy rézkilincset, egy nyakörvet kutya nélkül, egy bicskanyelet, négy darab narancshéjat és egy öreg ablakráma darabjait. Azonfelül állandó társaságban, kellemes semmittevésben telt el ideje, a kerítést pedig „csak” háromszor sikerült végigmeszeltetnie. És ha nem fogy el a mész, Tom a falu összes gyermekeit teljes anyagi romlásba döntötte volna.

Ezek után Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a „munka” és a „szórakozás” közti különbséget. Minden munka:

amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás.

Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák."

.....

Mark Twain, eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens (Florida, Monroe megye, Missouri, 1835. november 30. – Redding, Connecticut, 1910. április 21.) amerikai író, újságíró, humorista. „Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély.” Élete

Szegény, de a kor fogalmai szerint előkelő családba született: anyja, Jane Lampton és apja, John Marshall Clemens révén is olyan ír–angol felmenőkkel rendelkezett, akik már a függetlenségi háború előtt letelepedtek az Újvilágban. A házaspár hét gyermeke közül Samuel volt a hatodik. Testvérei közül három még gyerekkorában meghalt, csak Orion (1825–1897), Henry (1838–1858) és Pamela (1827–1904) érte meg a felnőttkort. A család igyekezett tisztes egzisztenciát teremteni, de az idők folyamán egyre jobban elszegényedtek, 1842-ben egyetlen rabszolgájukat, Jennyt is el kellett adniuk. Amikor Samuel 13 éves volt, meghalt az édesapja. A fiú a Missouri Courier-nél kezdett dolgozni, Orion nevű bátyja pedig megvette a Hannibal Journal című lapot. Ebben jelent meg Samuel első rövid cikke. 18 éves koráig Samuel a családjával Hannibalban, egy Mississippi-parti községben élt. Eleinte a bátyja újságjánál dolgozott, majd később San Franciscóban, a Morning Callnál és a Californiannél. 1852-től utazó tudósítóként több cikket írt a bátyja lapjának Philadelphiából, New Yorkból és Washingtonból. 1855-től Clemens St. Louisban élt, és egy folyami gőzhajón dolgozott. 1857-ben elkezdte az ez irányú képesítés megszerzését, 1859-ben sikerrel végzett. 1861-ben tagja lett a helybeli szabadkőműves páholynak. Az amerikai polgárháború kitörése 1861-ben a munkanélküliséget hozta Clemensnek. Kéthetes katonáskodás után, melyet a Missouri State Guardnál töltött, Orion fivérével nyugatra indultak, és Nevadában aranyásóként dolgoztak. Mivel nem jártak sikerrel, 1862-ben Clemens visszatért az újságíráshoz, ezúttal a nevadai Virginia City Territorial Enterprise riportereként. A Mark Twain álnevet először 1863. február 3-án használta. Az álnév egy folyami hajós szakkifejezés, helyesen írva mark two, és a mélységmérő rúdon a második vonást jelentette: ez volt a minimális mélység a gőzös biztonságos haladásához.[6] 1864-ben Twain San Franciscóba költözött, majd ismét Nevadába, vissza Kaliforniába, Hawaii-ra, és megint Nevadába. Közben rövid ideig tudósítóként dolgozott Európában és a Közel-Keleten. A szélesebb körű elismerést az 1865-ben megjelent Jim Smiley and His Jumping Frog történet hozta meg. Ezután profi előadóként járta az országot és New York-i lapoknak kezdett írni. 1870-ben feleségül vette Olivia Langdont. 1871-ben a connecticuti Hartfordban telepedett le, ahol tizenhét évig élt sikeres íróként. Közvetlen szomszédja Harriet Beecher Stowe volt, aki komoly hatást gyakorolt az írónak a rabszolgaságról vallott nézeteire. Ebben a korszakban jelentek meg legjobb művei: Tom Sawyer kalandjai, Élet a Mississippin és a Huckleberry Finn kalandjai. 1874-ben Mark Twain egy Remington írógépet vásárolt, és a Tom Sawyer kalandjai volt az első olyan könyv a világon, amelynek a kéziratát az író írógéppel készítette. 1891-ben ismét Európába utazott, ahol kilenc évet maradt. Mark Twain első üzleti próbálkozása 1869-ben volt, amikor részesedést szerzett a Buffalo Express lapban. A saját könyvei mellett anyagi sikert jelentett a Charles L. Webster & Co. könyvkiadó, amely Ulysses S. Grant tábornok (később elnök) életrajzát adta ki. 1894-ben egy nyomdai vállalkozása csődbe jutott, ezért az anyagi ügyeinek a rendbehozatalára felolvasó körútra indult. Az utazás alatt meghalt Suzy nevű lánya. Szerencsére Henry Huttleson Rogers, a Standard Oil alelnöke kész volt az írót átsegíteni az anyagi nehézségeken, akinek négy gyermeke közül három idő előtt halt meg, majd feleségét is elvesztette. Mark Twain ünnepelt hírességként halt meg. Életműve sok amerikai íróra elemi hatással volt. Ernest Hemingway mondta róla: „Az egész amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvéből ered, a Huckleberry Finnből… Előtte semmi sem volt. Azóta sem írtak ilyen jót.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mark_Twain

.......

Egy hasonló figura Prot (Kevin Spacey) a K-Pax-ről érkezett:

Itt a másik főszereplő neve Mark, Dr. Mark Powell (Jeff Bridges)

• Megérkeztem. Utazásaim egy időre befejeződtek.

• Meglepődne mennyi energia van egy fénysugárban.
• Nem tudom, mit hiszek... de tudom, mit láttam.

FILMELEMZÉS A SZIMBÓLUMOK ÉS AZ ARCHETÍPUSOK SZEMPONTJÁBÓL

Mottó:
Volt egyszer egy híres francia kriminológus, Emile Locard, aki ötven évvel ezelőtt felállította a Locard-féle cseretörvényt. Ebben azt állítja, hogy mindenki, aki egy szobán keresztülmegy, öntudatlanul hátrahagy és magával visz valamit. A modern tudomány bebizonyította az állítását, Fulghum cseretörvénye pedig kiterjesztette: Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával visz valamit. Ezek legtöbbje nem látható, nem hallható, nem megszámlálható. Népszámlálások nem mutatják ki őket. Nélkülük azonban mit sem ér az egész.
(R. Fulghum: Már az óvodában megtanultam, amit tudni érdemes)

Főszereplő(k):
Prot: Kevin Spacey Szereplő(k):Dr. Mark Powell: Jeff Bridges
...........................................................
Rövid tartalom
A filmben Kevin Spacey egy ártalmatlan fickót alakít, aki valahogy rendőrkézre kerül egy utcai rablótámadás utáni zűrzavarban. Jeff Bridges egy kis közkórház igencsak megedződött pszichiáterének szerepét játssza. Kettejük útja akkor keresztezi egymást, amikor a rendőrség Prot ügyében Dr Mark Powell-hez fordul, miután Prot rendkívül udvariasan arról tájékoztatja őket, hogy a fényt túl erősnek találja ezen a bolygón – ragyogóbbnak és erősebbnek, mint otthon, a távoli K-PAX bolygón. Powell a pályafutása során már számtalan képzelődő beteget kezelt, és úgy gondolja, hogy csak idő kérdése, mikor hullik le Prot álarca, hogy mikor tudja szóra bírni őt az igazságról. Prot azt állítja, hogy tényfeltáró küldetést tölt be: sok mindent talált itt, ami tetszik neki, de még mielőtt a nyár véget ér, haza fog térni bolygójára. És ahogy telnek a napok, s közeledik elutazásának kitűzött ideje, betegtársai a kórházban valamennyien vele akarnak menni, hisz az ezer fényévnyire lévő bolygó életét oly hívogatóan festi le előttük. Dr Powellt sötét félelmek gyötrik Prottal kapcsolatban és eltökéli, hogy minden elképzelhető eszközt igénybe vesz, hogy felfedje az igazságot erről az emberről, még mielőtt túl késő lenne. De ahogy ezek az eszközök sorra csődöt mondanak, Powell kételkedni kezd még olyan dolgokban is, amelyeket egész életében biztosnak hitt. Különösen, hogy Prot tudásával megdöbbent több szkeptikus csillagászt is! Powell fel kell, hogy tegye önmagának a kérdést: vajon lehetséges-e, hogy Prot valamilyen módon valóságos? És ahogy fáradhatatlanul próbálkozik, hogy áthatoljon Prot védőpáncélján, ráébred, hogy valójában ő maga vált áthatolhatatlanná.
....................................................................................
NÉZZÜK A FILMET SZIMBÓLUMOK, ARCHETÍPUSOK ÉS ANALÓGIÁK SZEMPONTJÁBÓL.
Már cím is valamit sugall.
K-Pax – Key Pax – A Béke kulcsa
A belső bolygó – önmagunkban megtalálni a Béke kulcsát ill. annak bolygóját.
HERMÉSZ az istenek hírvivője, belső bolygója talán a Merkúr
A Merkúr a Naprendszerünk legbelső bolygója.
A LANT CSILLAGKÉP-ből jött főhősünk, mint később kiderül.
A lantot Hermész találta fel, de csínytevései miatt Apollónnak kellett adnia.
"Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával visz valamit." (Fulghum)
A Föld az a bolygó ahonnan, ha elmegyünk, hiányérzet marad utánunk.

Egy másik Hermész: Hermész Triszmegisztosz és az ő Tabula Smaragdinája
...................................................................................
TABULA SMARAGDINA

Verum, sine mendatio, certum et verissimum
A való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius
Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.

Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione
Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

Pater omnis thelesmi totius mundi est hic
Ő a théleszma, az egész világ nemzője.

Vis eius integra est, si versa fuerit in terram
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztűl, tudással, szenvedéllyel.

Ascendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas
Földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

Sic mundus creatus est
A világot így teremtették.

Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

Completum est quod dixi de operatio solis
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.
...............................................................................
Amikor ezeket a gondolatokat papírra vetem éppen a Szentháromság vasárnapja van.
Íme a mai evangélium:
...............................................................................
2007. június 3. - Szentháromság vasárnapja

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még sok mondanivalóm
volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság
Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.
Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt
fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd
hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit
majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15
..............................................................................
Az elmélkedés a filmről:
Az első kép a pályaudvar, ami akár Jákob lajtorjája is lehetne, hiszen nem csak földi utasok vannak itt egy kis időre, míg átszállnak egy másik vonatra, hanem ég és föld között is vannak utasok.
A kamera mutatja, ahogy a felkelőnap a pályaudvar rácsozatán átvilágít és abban a magaslatban is vannak emberek, jönnek-mennek.
Látjuk, ahogy a pihék, porszemek, „angyal szárnydarabkák” lebegnek szinte súlytalanul.
Halljuk egy talán a vietnami háborúban lábát-vesztett fekete bőrű, tolókocsiban ülő koldusnak a hangos kéregetését, és ahogy megszólít személy szerint mindenkit és egy kis humorral próbál tőlük alamizsnát kérni. (A humor az ember legistenibb része)
Majd látjuk, hogy megdermed a tekintete, amint a fény a pályaudvar közepén kiteljesedik és a közepén megjelenik egy teljesen átlagos ember, napszemüvegben Kevin Spacey, a színész személyében. (Neve magában rejti az űrből jövőségét is, csak úgy mellesleg)
Ott áll és kavarog az égi és földi váltópályaudvar körülötte. Majd hirtelen bele is keveredik valamibe a segítőkészsége miatt egy zsebtolvajlás kapcsán.
Nincsenek papírjai, a napszemüvegét nem veszi le, mert nagyon bántja a fényes bolygó fénye a szemét. Az odaérkező rendőrök helyből drogosnak tartják őt, akit az egyik kérdésre, hogy honnan jött és hová utazik ezt válaszolja:

• Megérkeztem. Utazásaim egy időre befejeződtek.
és hogy nem erről a bolygóról való, hanem a K-Pax-ről.

(Jézus is mond hasonlót: az én világom, nem ebből világból való)

Megtudjuk, hogy Prot-nak hívják.
Ez a név is sokat sejtet nekem a PRO, valaminek vagy valakinek az eljöveteléről hoz hírt, egyfajta hírnök. A görög istenek közül Hermész, az Ikrek csillagkép bolygójaként a Merkúr jut eszembe és akkor megint itt egy láncszem (a Szent Antal láncból), Hermész (az istenek hírvivője) és a film cselekménye között. De ha továbblépek és a Biblia szemszögéből nézem tovább, akkor Keresztelő Szent Jánossal is lehet azonosítani őt, így a huszonegyedik században. (Akinek az Ikrek jegyében, június 24-én van a születésnapja.)
Iker jelzővel pedig Tamást a kételkedő apostolt illették.
Főhősünk bekerül tehát a helyi közkórház pszichiátriájára. Ahol helyből nyomatják bele a szereket, pedig mit sem tudnak róla.
A közkórház, mellesleg olyan állapotban van, mint nálunk a Telki Magánkórház.
Pedig ott is kétséges, hogy a pácienseknek rendezve van-e betegbiztosítása.

A vezető pszichiáter, jómódú és kellőképpen belefásult a munkájába. Látszólag unja már, amit csinál. A családjával sincsen harmóniában. Nem figyel oda a fiatal, második feleségre sem eléggé. Csak a megjelent publikációi tudják őt felvillanyozni.

Ebben a helyzetben veszi át Prot-nak az ügyét.
Szép képi megoldás, ahogy a tükör ablakon keresztül nézi Prot-ot és a pszichiáter tükörképe egybecsúszik Proté-val. (Ettől kezdve azonosul Főhősünk problémájával.)

Kénytelen kelletlen elvállalja a beteget.
Aki hangoztatja továbbra is a nem erről a bolygóról valóságát.

Néhány idézet a filmből a párbeszédek lényegéből:

• Egy másik bolygóról jöttem. De ne aggódjon, nem fogok kitörni a mellkasából.

• Egy buborék miért gömb alakot vesz fel? Azért, mert ez energetikailag a leggazdaságosabb konfiguráció. Hasonlóan, az ön bolygóján, úgy nézek ki, mint ön; a K-PAX-en, mint egy K-PAX-i.

• Minden élőlény az univerzumban meg tudja különböztetni a helyest a rossztól, Mark.

Kiderül hogy Powell a vezeték- és Mark a kereszt neve a pszichiáternek.
Ez is egy kicsit azt a párhuzamot sejteti velem, hogy az evangélista Márkká válhat a film végére az orvos, aki hirdetheti majd az evangéliumot. Meg is kapja a felhatalmazást Prot-tól. De ne siessünk előre ennyire.
A Powell a Power–rel rímel össze, amely hatalmat, erőt, energiát jelent. Egy ember, akinek isteni hatalmat adtak a kezébe, hogy emberi lelkek gyógyítására hivattatott el. Pszichiáter az ő hivatása. Ő dönti el, kinek milyen kezelés jár.

A Kórházban Prot mind az ápoltakkal, mind az ápolókkal inkább hangot tud találni, mint az orvosok.
Az első beteg aki, felismeri a Prot különlegességét egy Howie –nevű szelíd férfi. Én Holy-nak hallottam meg. Így a továbbiakban is így használom.
Itt is a név és a Biblia összefüggései. Holy – Szent.
A későbbiek során a Szent Péteri három feladat hárul rá.

• Prot azt mondta, hogy találjam meg a boldogság kék madarát... Ez egy feladat. Az első a háromból.

Megkapja először, hogy Prot kékmadárrá változva megmutatja magát neki. Szajkóvá válik. (A szajkó ismétli az emberi beszédet. Egy magyar mondás szerint, szajkózza.)
A második feladata, hogy az egyik betegtársát, aki retteg a haláltól, egy halálközeli élményhez juttatja azzal, hogy kis híján megöli. Utána a betegtárs meggyógyul a bajából.
Majd Holy találja ki azt, hogy minden betegnek esszét kell írnia, hogy miért szeretne Prot-tal a K-Pax-re menni.
Itt is az evangélisták leírásai jutnak eszembe. Ahogy ugyanazt a cselekményt négyféle nézőpontból írják le.
A 4 az anyagivá tétel száma, a materializációé.

Majd a végén megkapja, harmadik feladatnak, hogyha Prot elmegy vissza a K-Pax-re, vigyázzon erre az egészre, ami itt marad.
Ezt a feladatot Jézus Péterre hagyományozta a Biblia szerint. (A film végére Holy meggyógyul és könyvtáros lesz a városi könyvtárban.)

Betegek közül mindegyiket megérinti Prot és mindegyik arra készül, hogy őt viszi magával.
Az egyik nő beteg, akiről szintén nem tudják hová való és hogy került ide, mondja Prot-nak, hogy ő tudja kicsoda és honnan jött.
Ezt a beteget Bess-nek hívják. Erzsébettel, Keresztelő Szent János édesanyjával azonosítanám. Ő ismeri fel a saját fiát Prot-ban. Vagy később Jézust is Mária méhében.
A film végén aztán testben és lélekben is ő megy el a K-Pax-re. Míg Prot teste itt marad a katatóniában.
Az esszére Bess egy galambot, a lélek szimbólumát rajzolja. A betegek és az ápoló személyzet a hűlt helyét találja a megadott időpont után.

Megint egy érdekes idézet.
Ki a beteg és ki a gyógyító témájához.

• Doktor. Páciens. Érdekes megkülönböztetés.

Valamint egy idézet, amire tegnap leltem:

„Minden betegség gyógyítható. Isten soha nem engedett betegséget megszületni, ha nem teremetett volna ellene való gyógyszert is. Csak keresni kell!”
S. Hildegardis von Bingen

A kettősség a Jánusz-arc.
Fény és árnyék. Nő és férfi. Animusz és Anima. Doktor és páciens. Hm?

A feltáró orvos-beteg beszélgetések során kiderül, hogy Prot mindent tud, amit itt az anyagi világban, szinte csak a doktorok és a tudomány „felkentjei” tudhatnak.
Mark továbbküldi egy kis kérdés-felelekre a csillagász sógorához, hogy megtudja, hogy valójában miket is tud tudományosan Prot.
Rövid rajzolgatás után olyan perspektívát vázol fel az okos csillagászoknak, amely problémakörrel évtizedek óta nem tudnak dűlőre jutni. A szájuk is tátva marad.

• Doktor— Doktor—Doktor—Doktor. Mondja, hány doktor van ezen a bolygón?

• Meglepődne mennyi energia van egy fénysugárban.

• Nem tudom, mit hiszek... de tudom, mit láttam.

• Ő a legmeggyőzőbb szemfényvesztő, akivel valaha is találkoztam.

• Fénnyel utazom. Ez vicc. Mark, önöknek, embereknek, nincs semmi humorérzékük.

Iker-csillagok generálta jelenségek.
Ikrek csillagkép szimbolikája és a velejáró jelenségek. Például, hogy ebben az időszakban, van nyitva az Aranykapu, a fény kapu, amin keresztül átjuthatunk az isteni világba.
Prot is ebben az időszakban készül előbb fel menni északra és a utána pedig elmenni vissza K-Pax-re, ha feladatát elvégezte a Földön.


Márk Prot leejtett ceruzájából kideríti, hogy egy 1996-hatos bűneset kapcsán Robert Porter-ként elszenvedte a családja megölését megölte az erőszak elkövetőjét. Utána folyóba ölte magát. Talán így van az, hogy vissza tért most Prot-ként csak a Neve betűi cserélődtek fel.
Porter-ként Kapuőr volt. Talán az Ikrek Aranykapujának őre. Most Prot Hírnökként tért vissza. Az örömhír hozója is talán.
Hogy a megváltó eljött és eljön közénk ma is.
Egy hipnózisos visszavezetésen kiderül, a néhány évvel azelőtti gaztett. És a rendőrség is igazolja ezt a tényt. De már a serif sem szeretne az ügyről további dolgokat megtudni.
Egy idézet megint:
• Én is belátom, hogy talán én Robert Porter vagyok, ha maga is belátja, hogy talán a K-Pax-ről jöttem.


A visszamenetel időpontjára készül az egész kórház. A betegeket Prot maga küldi aludni, hogy az kap jó pontot, aki előbb elalszik.
Míg Márk kishíján elalussza az időpontot. (Jézusi történetben is elalusznak a tanítványok az utolsó éjszakán)
De hiába is ér oda, a monitoron elsötétül a kép és a Prot eltűnik, ahogy benyitnak a szobájába.
Az ágy alatt végül megtalálják, de akkor már katatón állapotban, többé nem szólal meg.
A betegtársak sem ismerik már fel.
Ahogy a tanítványok sem ismerték fel Jézust, mikor megjelent a keresztre feszítés után, zárt ajtókon keresztül.

Mark tolókocsiban tologatja a most már teljesen katatón Prot-ot és történeteket mesél neki, a kórházban történtekről.
Bess elmeneteléről szóló résznél enyhe mosoly jelenik meg Prot eddig kifejezéstelen arcán.


Mark keresztül néz a Prot napszemüvegén és néhány gondolat hallatszik, amit Prot mondott.

• Az univerzum tágul, aztán visszazuhan önmagába.
• Amikor újra tágul, minden olyan lesz, mint most.
• Minden egyes tévedését újra és újra át fogja élni, örökké.
• Próbálja meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalma.

Megjelenik Márk fia az előző házasságából, aki nem akart az apjával beszélni éveken keresztül.
Úgy tűnik rendeződnek a dolgok Márk életében.

Lehetne talán még elemezni tovább a filmet szimbólumok és archetípusok kapcsán, de most ennyi érintett meg.

Ebből is látszik, hogy az igazi művész, aki egy ilyen filmet megálmodik és megalkot, valamilyen isteni szolgálatot teljesít, mint az evangélisták.
A film nyelvén olyan emberekhez is lejuttatja az Igét, akik nem értik a Biblia nyelvét.
Akiknek láttatni kell mozgóképen és elhangzott szóban, mert csak így értik meg.
Nem mindenki képes a leírt mondatokból képeket látni. Van aki, olyan közegben nőtt fel, ahol ezt nem tudta elsajátítani. Ha nem mesélt az anyukája mesekönyvből és manapság csak TV-ből, kész klisékből láttatják vele a világot. A valóságot is csak ilyen kész képek halmazának éli meg.
A fantáziája soha nem volt beindítva gyerekkorában.
Ezt felnőttkorban nem tudja már, csak nehezen bepótolni, ha egyáltalán betudja.

Az ilyen filmeken Isten áldását látom.


2007. június 3.